Sötét,borús éjszaka volt.Nem volt kifejezetten hideg,de meleg sem.Az utcákon szinte már minden bolt be volt zárva csak egy-egy kocsma volt nyitva,amiből kiszűrődött a benti hang.Miközben a sötét utcákon sétáltam észre sem vettem,ahogy egyik pillanatról a másikra hirtelen eláztam.Az eső úgy szakadt mintha dézsából öntötték volna és nem akart elállni.Egy szempillantás alatt áztam el.A ruhám és a hajam teljesen átázott és a bőrömhöz tapadt.Mire valamilyen szinten észbe kaptam csurom víz voltam és a kezemről lassacskán lefolytak a vércseppek.Az eső teljesen lemosta róla.Nem gondolkodtam semmin.Csak mentem előre a semmibe,amerre a lábam vitt.Semmi sem érdekelt.Azt hiszem sokkot kaphattam és azért nem tudtam,hogy reagálni a dolgokra,amik közben történtek.Például,hogy a zöld lámpa átváltott pirosra vagy,hogy az ég leszakadt.Attól függetlenül,hogy én lefagytam a világ nem állt meg velem együtt,ment tovább.Majd arra lettem figyelmes ,hogy már nem esik rám az eső.Nem éreztem,hogy rám esne,de még mindig hallottam a hangját,ahogyan zuhog és a fejem felett kopog,de nem esik rám.Egy pillantást oldalra tekintettem és láttam egy esernyőnek a végét és egy kezet,ami fogja.A kezén haladva tekintettemmel végig a karján,fel a vállán eljutottam az esernyőt fogó ember arcához.Egy harminc körüli férfi volt első ránézésre.Kicsit borostás.Egy fejjel magasabb nálam.Egy hosszú fekete kabát volt rajta,ami mindent eltakart és fekete kesztyűk,amivel az esernyőt tartotta felettem.
-Nem kéne,ilyen későn itt mászkálnod,nem gondolod?-nézet le rám.A szemébe néztem,de nem válaszoltam.Sötét barna,szinte már fekete szemei voltak,amiben úgy el lehet veszni,mint egy labirintusban.
-Nem fázol?Úgy látom eláztál.-folytatta a beszélgetést,de ismét nem kapott választ.-Gyere,meghívlak egy forró teára.-mondta és elindult.Én is megindultam és mellette mentem.Az esernyő alatt mentünk,mindketten.Mintha megnyugvásra találtam volna a szemeiben.Semmit sem hallottam,pedig biztos voltam benne ,hogy beszél hozzám.
Pár utca sétálás után megérkeztünk.Egy társasház kapujához érkeztünk.Odalépett a kapuhoz és elkezdte bepötyögni a kódot.Egy pillanatra megálltam és éreztem,ahogy újra rám zúdul az eső,hiszen már nem volt felettem az esernyő.Miután beírta a rövid kis kódot kinyílt a kapu és rám nézet.Újra elvesztem a szemeiben.A kezét nyújtotta én pedig megragadtam.Az esernyőt összecsukta és a kezében tartotta.Tudtam,hogy nem szabadna,de még sem tudtam nemet mondani.Tudtam,hogy,ha nem vigyázom újra bekövetkezik,de,mintha ő más lett volna.Ha a szemeibe néztem nem éreztem azt,mint másoknál.Kinyitotta az ajtót és előre engedett.Esetlenül bementem a lakásba,majd megálltam az előszobában.Levette a kabátját és felakasztotta a fogasra,majd beljebb vezetett.
-Míg főzők teát,addig nyugodtan öltözz át.-mondta és a kezembe nyomott egy pólót,meleg pulcsit,nadrágot,zoknit és törölközőt.-A fürdő a folyosó végén van.
Elindultam és megtaláltam a folyosó legvégén a fürdőt.A lakás hatalmas volt..Bementem a fürdőbe és bezártam egy kis kulccsal az ajtót.Levettem magamról a rám tapadt vizes ruhadarabokat és felvettem a száraz és tiszta ruhákat,majd megnéztem magam a tükörben.A hajam vizes és kócos volt.Megtöröltem a törölközőbe és megmostam a kezeimet.Már egyáltalán nem látszott,hogy valaha is véres lett volna.Visszamentem a konyhába,ahol várt rám az ismeretlen.
-Foglalj helyett.-mondta.-leültem vele szemben egy székre az asztalhoz,aminél ült és a kezeimbe vettem a forró bögrét,amiben az illatáról megállapítva citromos teával volt megtöltve.-Ugye így már jobb?-kérdezte fél mosollyal az arcán.
A bögre teára néztem és belekortyoltam.
-Megkérdezhetem mit keresett egy ,ilyen szép és fiatal hölgy az utcán ,ilyen későn?
-Magam sem tudom.-válaszoltam halk és rekedt hangon.
-Hogy hívnak?
-Madison.-feleltem.
-Hol vannak a szüleid Madison?-kérdezte,mire hirtelen beugrottak a képek és teljesen fal fehér lettem,majd leestem a székről.Gyorsan odasietett hozzám és felállított a földről,majd leültetett a székre.-Jól vagy.?Sajnálom,ha valami rosszat kérdeztem.
-Nem,semmi bajom csak megszédültem.-füllentettem,de amint a szemébe néztem féltem,hogy elmondom az igazat,így gyorsan az ujjaimra néztem és azt bámultam,mintha oly érdekesek lennének.
-Biztosan jól ?-kérdezte.
-Igen.-válaszoltam.És ezt volt az utolsó dolog ,amire emlékeztem.
Mikor felkeltem újra véres volt mindkét kezem és zokogásban törtem ki.
-Ne!Ne!Nem!-kiabáltam erőtlenül.Körülöttem minden csurom vér volt.A föld,a kezeim,a ruhám és a bútorok is.Még mindig az ismeretlen férfi lakásában voltam.És most már meg sem fogom ismerni jobban.Soha többé.
Összeszedtem magam és bementem a fürdőszobába.A tükörbe néztem és lemostam a vért a kezeimről,majd megmostam az arcomat.Visszamentem a konyhába és ittam egy pohár vizet,majd leültem a székre és lehajtottam a fejemet.Agyaltam.Azon,hogy most mégis mit csináljak.
Megöltem még egy embert és még csak nem is emlékszem rá.Ez nem mehet tovább.Nem tudom mi történik velem,de nem akarok így tovább élni.Ezek voltak az utolsó gondolataim,majd fogtam egy nagy és éles kést és megtettem.Szíven szúrtam magam.Nem fájt,mert felszabadultam.Láttam az embereket,akiket megöltem és megbocsájtottak nekem.Most már boldog vagyok.
