Amnesia

-Nem emlékszem.
-De igen csak próbáld meg.
-Nem,nem megy.Hagyjál.
-De igen.Csak kérlek próbáld meg.!-kérlelte én pedig megpróbáltam visszaemlékezni.
-Egy-egy nyaraláson találkoztunk először.
-Igen.Ez az.Sikerül.-mondta.
-Egyszer csak jóba lettünk.Annyira,hogy-hogy egész nap együtt lógtunk.- Ekkor megérintette a kezemet.-Mindig egymást átölelve vagy átkarolva mentünk mindenhova,de a-a többiek elítéltek minket.
-Miért.?Miért ítéltek el.?-kérdezte.
-Mert...idősebb voltam nála.Három évvel.
-Mi történt még.?-kérdezte.
-Vége lett a nyaralásnak...,de még találkoztunk utána.Igen találkoztunk.-mosolyodtam el.
-Mi az.?-kérdezte és megfogta a kezemet.
-Beleszerettem,de...de aztán mikor találkoztunk más volt.Olyan más volt.
-Milyen volt.?-kérdezte.
-Megöleltem.Én megöleltem,de ő, ő egyből elengedett.Aztán sétálni mentünk,de egy szót sem szólt.Máskor be sem tudta fogni,de most...most meg sem szólalt.Egy játszótérhez értünk és leültünk egy egy hintába és végre megszólalt...
-Mit mondott.?-kérdezte.Elkezdtek hullani a könnyeim.
-Mit mondott.?-ismételte meg.
-Hogy...hogy lett egy barátnője.Egy lány aki az...az osztályába járt.
-Hogy hívták a lányt.?-kérdezte.
-N...nem tudom.
-De igen.Tudod.
-Nem.Nem tudom.!
-Gyerünk tudod.Gondolkozz.-mondta.
-B...B....
-Igen.?
-Bo...Bogi.Boginak hívták.
-Mi történt utána.?-kérdezte.
-Fájt.Nagyon fájt.Szerettem,de...nem mondtam el neki.Csak gratuláltam. 
-Miért nem mondtad el.?        
-Mert féltem...féltem,hogy röhejesen hangzik.
-Mi történt még.?-kérdezte.
-Nem adtam fel.Megígértettem vele,hogy,ha senkit sem vesz el és én sem...én sem megyek hozzá senkihez akkor elvesz.-mosolyogtam,majd a kezemre néztem és a gyűrűt kerestem az ujjamon.A könnyeim potyogtak.Zokogtam.
-Hol...hol van a gyűrűm.?Hol van.?-kiabáltam.-Megfogta  a kezemet és letörölte az arcomról a könnyeket.
-Mond...neked...neked van feleséged ugye.?-kérdeztem mikor megláttam a gyűrűt az ujján.
-Igen.Mesélj tovább.
-Mindig elmesélte,ha összevesztek....vagy,ha valami történt.Soha nem találkoztam vele,de....de mégis többet tudtam róla,mint ő maga.Nagyon fájt.Még évek után is.Pedig...én...én azt hittem,hogy sikerül csak a barátja lennem.Évek múltán eltávolodtunk egymástól.Összeroskadtam.Én...teljesen magamba fordultam.Nem barátkoztam és nem mentem sehova.
Aztán kaptam egy levelet.
-Mikor.?
-Soká.
-Mennyi év telt el.?
-Sok.
-De mégis mennyi.?-kérdezte.
-Tíz.Tíz év telt el.
-Igen.És mi volt a levélben.?
-Egy meghívó.Egy esküvői meghívó.
-Kitől.?-kérdezte.
-Tőle.
-Kivel házasodott össze.?
-B...B...
-Bogival.-válaszolta
-Igen.Bogi.
-Elmentél az esküvőre.?
-Igen...nagyon rossz volt.Abban...én abban bíztam,hogy,majd engem vesz feleségül,de nem.Nem engem vett el.
-Mi történt.?Mi történt az esküvőn.?
-Én...én elmentem...és...elmondtam neki.Elmondtam,hogy szeretem,de...már túl késő volt.
-Hogyan mondtad el.?
-Először...felfüggesztettem az egyességünket.Utána elmondtam,hogy mindig is szerettem.
-Mit mondott.?Mit válaszolt.?
-Hogy...ő is szeretett régen,de nem merte elmondani ugyan amiatt,ami miatt én sem.
-Hozzá ment Bogihoz.?
-Kihez.?
-Bogihoz a barátnőjéhez...
-Igen.Elvette.
-És utána mi történt.?
-Nem tudom.Én..én nem tudom...
-Mi történt Aida.?
-Mi.?Mi.?Ki az az Aida.?-
-Te.-válaszolta.
-Nem.Én..én...
-Hogy hívnak.?
-Én..én...Aidanak.Aidanak hívnak.
-Igen.Én ki vagyok.?-kérdezte.
-Te.?Nem ismerlek.
-De,de ismersz.Gyerünk.Nézz a szemembe és mond,hogy ki vagyok.-szorította meg a kezemet és nézet bele mélyen a szemembe.
-Kornél.-mondtam,mire ő magához ölelt.És emlékeztem.Tudtam,hogy ő az és,hogy én kivagyok.
-Mi történt velem.?-kérdeztem.
-Amnéziában szenvedsz.
-Mennyire súlyos.?
-Naponta elfelejted,hogy ki vagy és semmire sem emlékszel.
-Minden nap végig csinálod ezt.?
-Igen.Minden nap.
-Hogy vagytok.?
-Mi jól.És Bogi már a második babát várja.
-Ohh...ez csodás.Gratulálok.
-Igen.Kérdeznem kell valamit...
-Igen.?
-Tényleg szerettél.?
-Igen.-hajtottam le a fejemet.
-Akkor is mikor elvettem Bogit.?
-Igen.
-És most.?
-Nem mindegy.?Már úgysem számítana semmit.
-De igen.Számít,mert  én is szerettelek.Még akkor is mikor elvettem Bogit és még most is szeretlek és sajnálom,hogy ezt eddig nem mondtam el.És mindig is szeretni foglak,mert te vagy az első szerelmem.
-Igen.Mindig is tudtam valahol legbelül,de nem mertem bevallani magamnak.
-Most már ideje ágyba bújnod.-mondta.
-Nem szeretnék.
-De igen.Muszáj.
-De akkor...
-Holnap is jövök.Jóét.-búcsúzott el és egy puszit nyomott a homlokomra én pedig pár perc múlva elaludtam.

An unexpected journey

-Anyu,mesélsz nekem valamit.?-kérdezte Kim.
-Oké,mesélek neked valamit,de utána alvás.
-Ígérem.-felelte Kim.
08.24.-e.A születésnapom napja.Általában én nem is nagyon foglalkoztam ezzel a nappal.Ugyan úgy tekintettem erre a napra is,mint a többi átlagos napra.Észre sem vettem addig míg Mary a legjobb barátnőm nem emlékeztetett rá.
-Happy Birthday to you.!-kezdte énekelni miközben egy kis csokoládé tortát tartott a kezében.

Letette a tortát az asztalra,majd megölelt és meghúzkodta a fülemet is.
-Köszönöm.El is felejtettem,hogy ma van a szülinapom.
-De egy ilyen fontos eseményt nem lehet csak úgy elfelejteni.Csak egyszer leszel tizenhat.-mondta kicsit mérgesen.
-Oké.Tudom.-feleltem.
-Arra gondoltam mi lenne,ha megennénk a tortát és utána te választanál valami ajándékot.Akármit.Elmehetünk egy boltba vagy a plázába és veszünk valami csinos ruhát vagy csak beülünk egy moziba.Amit csak szeretnél.
-Együnk a tortából és menjünk ki sétálni,majd útközben döntök.
-Oké.
Mary vágott egy szeletett a tortából nekem és magának.Megettük és utána kimentünk és sétáltunk.Csak úgy bolyongtunk a ház körül ami mellett egy játszótér is volt,de oda nem tévedtünk be.Csönd volt és csak sétálgatunk.Mary várta,hogy végre döntsek és induljunk valahova.Majd hirtelen felkiáltottam mire Mary kicsit megijedt.
-Meg van.!-kiáltottam.
-Mi az.?-kérdezte türelmetlenül Mary.
-Szálljunk fel egy vonatra és csak utazunk.
-Mi.?-kérdezte döbbenten Mary.

-Majd valahol leszállunk.Egy kis faluban és felmérjük a terepet,szórakozzunk meg jól el leszünk.És holnapra visszajövünk.
-Mi.?Te megörültél.?!
-Na.Léciii.!
-És mégis mit mondjak a szüleimnek.?-kérdezte aggódva.
-Holnapra visszajövünk.Csak egy nap.Könyörgöm.-kérleltem.
-Jól van.Gyere.-adta meg magát.
Épp,hogy kimondta már meg is ragadtam a karját és elindultam a vonat állomás felé magam után húzva Mary-t.
-Ez mégis,hogy jutott az eszedbe.?
-Hát miközben sétáltunk többször is elment "mellettünk" a vonat és egyszer csak beugrott.-válaszoltam.
Felszálltunk a vonatra és ott megvettük a jegyet.Négyes ölésbe ültünk be egymás mellé.Én az ablaknál Mary pedig  mellettem.
-Mindig te ülsz az ablaknál.Akár mivel megyünk.-szomorkodott Mary.
-Nekem van a szülinapom.!-válaszoltam.
Szó szerint csak annyi pénz volt nálunk ami elég volt a jegyre.Se ruha,se pénz,se kaja.Semmi csak mi.
Az ötödik megállónál tartottunk és végig nevettük az utat minden kis apróságon,mikor megláttunk két fiút a vonat állomáson.Egyből kiszúrtuk őket,majd egymásra néztünk és elnevettük magunkat.A fiúk is kiszúrtak minket és az utolsó percben felugrottak a vonatra.Lehet,hogy csak pár percig láttam,de egyből megjegyeztem őket.Az egyik egy barna hajú,barna szemű,akin egy fekete halász nadrág és egy fehér mintás póló volt.A másik pedig egy szőke,barna szemű.Rajta egy kék halász gatya és egy fekete póló volt.
-Te jó ég.!Felszálltak a vonatra.-mondta Mary.
-Mi.?Ez most komoly.?-kérdeztem,mire ő csak bólogatott.
Majd két ember állt meg ellőttünk.Az a két fiú volt akik ott voltak és felszálltak.Jaj úr isten.
-Leülhetünk.?-kérdezte a barna hajú.
-Persze.-válaszoltam kis mosollyal az arcomon.
Leültek  a velünk szembeni székre.A barna hajú velem szembe a szőke pedig Mary-vel szembe.
-Hova utaztok lányok.?-kérdezte a szőke,mire Mary rám nézet,majd vissza a fiúra és válaszolt.
-Csak előre.
-Az jó.-mondta.-Tehát nincs kitűzött cél.
-Nincs.-feleltem.-És ti.?-kérdeztem gyorsan vissza mielőtt még ők kérdeznek valamit.
-Hát...úgy tűnik közös célunk van.-válaszolta a barna hajú.
-Jaj,de buták vagyunk.Hisz  még be sem mutatkoztunk.-mondta a szőke és bemutatkozott.-Gerry vagyok.Ő pedig Richie-mutatott a barna hajúra.
Vagyis Richiere.Szuper.!
-Én Rose vagyok ő pedig a barátnőm Mary.-mondtam
-Remek.Szép nevetek van.-mondta Richie.-És,hogy hogy csak úgy mentek előre.?-kérdezte.
-Hát szülinapja van Rosenak és ez a szülinapi ajándéka.-válaszolta Mary.
-Értem.Akkor boldog szülinapot.!-mondta Richie utána pedig Gerry.
-Hányadik.?-kérdezte Gerry.
-Tizenhat.-válaszoltam.Ti hány évesek vagytok.?-kérdeztem.
-Tizenhét mind a ketten.-válaszolta Gerry.
-Hol akartok szállni.?-kérdezte Richie.
-Rose tudja.-válaszolt Mary.
-Hát...azt hiszem itt.-rögtönöztem és már fel is álltam a helyemről,de a vonat hirtelen fékezett én pedig beleborultam Gerry ölébe.
-Úr isten.!Bocsi.
-Semmi baj.-nevetett ki Gerry.
-Látom ti már egymásra is találtatok.-nevetett Richie.
-Nem vagy vicces.-oltótta le Gerry én pedig felálltam az öléből és leszálltunk a vonatról.Mary mellém jött és egymásra mosolyogtunk.
-Oké.Akkor tied Gerry ennyim pedig Richie.-súgta a fülembe Mary.
-Mi.?Nem dönthetjük el csak így.-mondtam,de Mary már Richie mellett volt és vidáman beszélgettek. Gerry mellém jött.
-Szóval hová tartunk.?-kérdezte kedvesen.
-Fogalmam sincs.-válaszoltam.
-Ti nem vagytok kajásak.?Mert én nagyon.-kérdezte Richie.
-Tudjátok...az van,hogy mi nem hoztunk magunkkal pénzt,mert ez csak,ilyen hirtelen ötlet volt,hogy vonatozzunk.
-Akkor meghívunk titeket.-válaszolta Gerry.
-Köszi-mondta Mary,majd egy puszit nyomott Richie arcára.
-Azt hiszem ebből még lesz valami.-gondolkodtam picit talán hangosan.
-Hogy.?-kérdezte Gerry.
-Ja,semmi csak hangosan gondolkodtam.-válaszoltam kínosan.
-Hé,tudnom kell,hogy ezt,hogy értetted.Richie a legjobb haverom.
-Ahogy nekem meg Mary.-válaszoltam.
-Akkor mond el,hogy mi volt ez.
-Semmi.Mary jó lány.
-Richie viszont nem pont jó fiú.
-Pont ezért tetszik Marynek.
-És veled mi van.?Van barátod vagy akármid.?-kérdezte Gerry.
-Nem.Nincs.-válaszoltam.És neked.?-kérdeztem.
-Hát nekem sincs barátom Richie-n kivül.-nevetett.
-Nem úgy értettem.-nevettem vele és vállba löktem.
-Nincs barátnőm.-válaszolta.
-Na így értettem.
-Látom örülsz neki.-nevetett ki.

-Hé,ezt nem úgy értettem.
-Csak viccelek.
-Hé Gerry ez jó lesz.-szólt hátulról Richie,mire mi hátra fordultunk és ránk tört a nevetés.
-Ő ,mégis mikor került oda.?-kérdeztem.
-Már egy ideje rajtam lóg,mivel fájt a lába.-válaszolta Richie.-Majomka megérkeztünk.-szólt Mary-nek.
Mary leugrott Richie hátáról és beljebb mentünk az étterembe.Leültünk egy négy fős asztalhoz és rendeltünk üdítőt,majd kaját is.
Mary-vel megkóstoltuk egymásét is,majd Mary még megkóstolta Richie kajáját is.
-Kérsz.?-kérdezte Gerry.
-Hm...aha.-válaszoltam és bevettem egy kis falatott a számba.
-Te.?-kérdeztem.
-Nem.Köszi.-válaszolta.
-Miért.?
-Nem szeretem.
-Oh.
Miután elfogyasztottuk mindannyian az ételt tovább álltunk.Mi magunk sem tudtuk,hogy hova megyünk.Egyszer csak egy ,olyan helyre kerültünk,ahol már nem voltak üzletek és nem jártak autók.Tovább sétáltunk és rátaláltunk egy tóra.
Mary nem is türtőztette magát egyből lekapta magáról a topját és a rövid nadrágját és melltartóban ás bugyiban-mert persze nem hoztunk fürdő ruhát sem-ugrott bele a vízbe Richie-vel együtt.
-Te nem jössz.?-kérdezte Gerry,miközben levette a pólóját.
-Hát....
-Gyere vagy beledoblak ruhástól.-mondta,mire én,amolyan mindegy alapon levettem a pólómat és a rövid farmer nadrágomat és én is fehérneműben beugrottam Gerry-vel a vízbe.
Mary Richie-t átölelve ment be mélyebbre én pedig egyedül indultam volna be,mikor Gerry mellém úszót.
-Jössz a hátamra.?-ajánlotta fel.
-Menjek.?-kérdeztem.
-Tőlem.
-Jó.Megyek.-mondtam és felugrottam a hátára.-Uh,uh azt figyeld.!-szóltam Gerry-nek és odanézett Richie-re és Mary-re akik épp csókolóztak.
-Én mondtam,hogy ebből még lesz valami.-mosolyogtam.
-Hm...-osztotta meg bő válaszát Gerry.
-Hát ti meg mit csináltok.?-kérdeztem meg őket mikor már odaértünk hozzájuk.
-Azt hiszem csóknak hívják,de ki tudja.-hülyült Richie.
-Jaj már!Nem úgy értem.
-Tudjuk.Te semmit sem úgy értesz.-mondta Gerry.
-Hé!-löktem meg a fejét erre ő meg ledobott magáról én pedig elsüllyedtem.Igen ez mind szép és jó és talán még vicces is lenne,ha tudtam volna úszni.
-Te idióta!Rose nem tud úszni.-kiabált Mary Gerry-vel.Gerry egyből lemerült hozzám és felhúzott.Újra levegőt vettem és nehézkesen felköhögtem a vizet.
-Ne haragudj.Nem tudtam,hogy nem tudsz úszni.-hallottam Gerry hangját,de nem tudtam beszélni,mert még mindig a vizet köhögtem vissza.
Jól vagy.?-kérdezte Richie,de csak a fejemet próbáltam rázni jelezve,hogy nem igazán.Gerry felkapott is kiúszott velem a partra.Letett a földre és,amint kiértünk hirtelen elsötétült minden és vége.Filmszakadás.Mikor újra kinyitottam a szememet és magamhoz tértem már Richie és Mary is kint voltak és mellettem guggoltak Gerry pedig épp levegőt akart fújni a számba.
-Hé.!-kiáltottam el magam és a számra tettem a kezemet.
Mary megkönnyebbülten mosolyodott el Richie-vel együtt.Gerry pedig lerogyott a földre és a fejét fogta.
-Mi az.?-kérdeztem.
-Csak kérlek többet ne csinálj ilyet.-mondta Gerry bár mondjuk én Richie-nek és Mary-nek szántam a kérdést.
-Hiszen te dobtál bele a vízbe.-vágtam vissza.
-Mégis honnan a francból kellett volna tudnom,hogy nem tudsz úszni.?!-kiabált velem.
-Mégis mikor kellett volna mondanom.?-kiabáltam én is.
-Mondjuk jó lett volna,ha az előtt közlöd mielőtt bemegyünk a vízbe.
-Mondjuk jó lett volna,ha nem dobtál volna le magadról csak úgy.
-Mert a játék szót te nem ismered...
-Mégis mi a francért vagy ilyen.?!-kérdeztem és azt hittem mindjárt elsírom magamat.Még csak pár perce,hogy kijöttem a víz alól,máris veszekednem kell.
-Mondjuk,mert majdnem belefulladtál és a szívrohamot hoztad rám.?!
Még gyorsan vissza akartam vágni valamivel,de elhallgattam.Igaza van.Az én hibám volt.Már az elején szólnom kellett volna.Persze Mary és Richie is jelen voltak még csak minket annyira lefoglalt a vita,hogy nem foglalkoztunk,hogy ki van ott és ki nincs ők pedig nem mertek közbe szólni csak mosolyogtak és mosolyogtak és megőrjítettek az állandó mosolygásukkal.
-Mégis min mosolyogtok.?-kérdeztem végül.
-Rajtatok.-válaszolták egyszerre.
-Miért is.?-kérdeztem.
-Mert annyira látszik,hogy mi a szitu csak ti nem vágjátok le.-mondta Richie.
-Igen.És mégis mi a szitu.?-kérdeztem dühösen.Mary Gerry-re nézett,aki közben elsétált mellőlünk.
-Nem gondolod,hogy bocsánatot kéne kérned.?-kérdezte Mary.
-Kéne.?-kérdeztem.
-Kéne.-mondta Richie.
Felálltam és Gerry után mentem.
-Hé!-kaptam el a karját.-Sajnálom.
Gerry kirántotta a karját a laza fogásomból.
-Mi bajod van.?Mondtam,hogy sajnálom.Szólnom kellett volna az elején,akkor meg miért.......-mondtam és mondtam volna tovább,mikor Gerry hirtelen megcsókolt én pedig viszonoztam neki.Kezeimet a nyaka köré fontam ő pedig a derekamnál fogott és nem engedtük el egymást.
Majd kézen fogva sétáltunk vissza Mary-ékhez.
-Na.?-kérdezték,mire mi felemeltük a kezünket.
-Végre tesó.Azt hittem már sosem jöttök össze.-veregette vállba Richie Gerryt.
-Hát már én is azt hittem.-mondta Gerry
-Hé.!-szóltunk rájuk Mary-vel.
-Szóval hova tovább.?-kérdezte Richie.
-Tőlem vissza mehetünk a vízbe,ha vigyázol rám.-mondtam Gerry-re nézve.
-Inkább ne.-válaszolta.
-Hé.!Most miért.?!
-Mert az előbb is,ha nem lélegeztetlek szájon át már nem állnál itt.-válaszolta.
-Mi.?-kerekedett el a szemem.
-Miért.?Rosszul csókolok.?-kérdezte nevetve Gerry.
-Hát...most,hogy mondod nem is tudom.-nevettünk.
Gerry felkapott és megcsókolt.
-Még egyszer.-mondtam és újra megcsókolt.-még-mondtam és ismét megcsókolt.-Azt hiszem jó lesz ez.-csókolt meg újra.-Na még egy kicsit.-mondtam.-Igen.Most már jó lesz.- nyomtam egy utolsó csókot a szájára.
-Könyörgöm menjetek szobára.-mondta Richie.
-Ne féltékenykedj.Tudod,hogy nekem csak te vagy.-hülyült Gerry Richie-vel.
-Hé!Én is itt vagyok.-szóltam rá.
-Ja,én is.-mondta Gerry.
-Richie csak az ennyém.-mondta Mary.
-Csak hiszed.
-Nem ő csak az ennyém.!-jelentette ki.És pont.
-Jó,jó míg ti ezen vitatkoztok,addig én gondolkodnék,hogy mégis hol fogunk aludni.-szólalt meg Richie.És igen.Ezen még egyikünk sem gondolkodott.
-Richie!Mennyi pénz van még nálad.?-kérdezte Gerry.
-Asszem még egy ötös.
-Uh,uh.-ugrándozott Mary.-Nálam van egy cukorka.-mondta,majd mindenki nevetni kezdett.
-Jó,azt hiszem ennyiből valahol kitudunk venni egy szobát éjszakára.-mondta Gerry.
-Remélem.-mondtam.
Visszaindultunk a városba.Útközben Mary ismét felmászott Richie hátára. Richie nem bánta és engedte neki,hogy cipeltesse magát. Gerry-vel a derekamnál fogva sétáltunk.Egy óra séta után végre találtunk egy helyett,ahol a két fiú annyira megbolondította a csajszit,hogy végül két szobát kaptunk egy áráért.Mondjuk én inkább kint maradtam és nem néztem végig,ahogy egy másik lányt bolondítanak Mary-vel az élen,de elmondásuk szerint nagyon vicces volt.
Miután megkaptuk a szobát azon gondolkodtunk,hogy külön a lányok külön a fiúk vagy pedig Mary Richie-vel én pedig Gerry-vel legyek-e egy szobában.
Végül,mivel Mary kihisztizte ő és Richie egy szobában én pedig Gerry-vel.
Így hát Gerry-vel bementünk a szobába és míg én elmentem zuhanyozni ő a tévével szórakozott.Fél óra múlva kikászálódtam a fürdőből és átengedtem a terepet Gerry-nek.Gerry tizenöt perc múlva már a szobában volt.Mivel egy ágy volt kénytelenek voltunk osztozkodni rajta.Először mindketten felfeküdtük rá,egymástól jó messze.Végül már ellazultunk és egymást átölelve néztük a tévét,majd aludtunk el.Másnap reggel hat órakor keltünk és indultunk el reggelizni.Találtunk egy kis boltot és abban vásároltak reggelit a fiúk.Miután megreggeliztünk mehettünk a vonat állomásra. Míg a fiúk elmentek megvenni a jegyeket Mary-vel végre kettesben maradtunk és tudtunk beszélni.
-Na mi volt tegnap.?-kérdezte Mary izgatottan.

-Semmi.Mi lett volna.?!
-Hát mi lefeküdtünk.-mondta.
-Mi.?-kerekedett el a szemem.
-Ti nem.?-kérdezte
-Nem.-válaszoltam.-Nem egy,olyan fiúval szeretném elveszteni,akivel soha az életbe többet nem találkozom.
-De találkozni fogunk.
-Tényleg ezt hiszed.?
-Tudod ez nagyon csúnya volt.
-Ne haragudj már.!
A fiúk visszaértek és leültek a padra,mi pedig az ölükbe.Mary és Richie épp arról beszélt,hogy mi lesz,majd,ha haza mennek.Én is Gerry felé fordultam és mélyen a szemébe néztem.
-Kedvelsz.?-kérdeztem a szemébe nézve.
-Igen.-válaszolta.
-Szeretsz.?
-Igen.
-Hiányozni fogom.?
-Igen.
Szeretnéd,hogy tartsuk a kapcsolatot.?
Igen,de mi ez vallatás.?-kérdezte mosolyogva.
-Honnan tudod,hogy szeretsz,ha még csak egy napja,hogy találkoztunk.-folytattam.
-Csak tudom és kész.Már az első pillanattól fogva tudtam,amint megláttalak.-mondta és megcsókolt.
-És te.Te szeretsz engem.?-kérdezte.
-Igen.Azt hiszem szeretlek.!-mondtam és megcsókoltam.
A vonat befutott az állomásra,mi pedig felszálltunk.Mary Richie mellé én pedig Gerry mellé.Mary és Richie egész úton el sem szakadtak egymástól és megértem őket.Hiszen még annyi minden van,amit nem tudnak egymásról,amit meg kell,hogy beszéljenek és a legfontosabb,hogy mikor látják egymást újra. Gerry-vel mi inkább csak egymást átölelve,egymást kezét fogva utaztunk csendesen és szerintem mindketten ugyan azon gondolkodtunk.Nem cseréltünk telefon számot,nem kérdeztük meg egymás teljes nevét vagy épp a címét.A sorsra bíztuk magunkat.Bíztunk benne,hogy,ha úgy kell lenni,majd találkozunk újra.
Egy hosszas csókkal búcsúztunk el egymástól,mikor szállniuk kellett.Richie megölelt még,majd leszálltak.Én mosolyogva integettem Mary viszont sírva intett búcsút nekik.
-Ti mit beszéltettek.?-kérdeztem,mikor Mary abba tudta hagyni a sírást és megnyugodott.
-Hát igazából gyorsan elmondtunk egymásnak dolgokat magunkról,de a telefon számát nem tudta megadni,mert nem tudta kívülről,szóval azt mondta,hogy,majd neked biztosan megadja Gerry és ő,majd megadja nekem Richie-t .
-Mary mi nem cseréltünk telefon számot.Még csak a teljes nevét sem tudom,de nem is szeretném.
-Mi.?Akkor,hogy fogunk újra találkozni velük.

-Mi megbeszéltük,hogy,ha itt az ideje,majd találkozunk anélkül is,hogy a facebookon vagy épp telefonon beszélnénk meg a találkát.
-Te bolond.-mondta Mary,majd megöleltük egymást.
Persze otthon a szüleinktől kaptunk,ezért a kis kiruccanásért,de megérte.
-Anya.
-Igen, Kim.
-Találkoztattok valaha Gerry-vel és Mary Richie-vel.?-kérdezte Kim.
-Ami azt illeti...igen.-válaszoltam és ekkor belépet az ajtón Gerry jóét puszit adni Kimnek.