Este mikor sötétségbe borul minden...mikor már mindenki alszik és pihen...mikor rátalálnak a megnyugvásra....biztonságban van mindenki...boldogságban...én akkor még fent vagyok...egyedül...és sírok...mikor senki sem lát...minden este... sírok...elbújok a saját kis világomban...ha lehetne örökké csak ott lennék...de nem lehet...mindig fel kell kelnünk...egyszer mindennek vége ér...egész nap csak az órát bámulom...tik-tak...repkednek a percek...de még sem telik az idő...talán nem akarja,hogy boldog legyek?...pedig tudja,hogy csak az álom világomban vagyok az...miért bánt?...mindenki bánt...senki sem ért meg...csak annyit akarok,hogy örökké ott lehessek...senki se ébresszen fel...hiszen ott minden meg van,amit szeretnék...ott érzem magamat boldognak...csak ott...még sem engedik,hogy ott legyek...folyton kiszakítanak onnan...miért?...ott minden úgy van,ahogy én szeretném...nem úgy,ahogyan ők...mindig csak parancsolnak...ezt csináld-azt csináld!...a napom legszebb része,mikor elmehetek az én 'narni'-ámba...ott én irányítok...és nem ás...nem ők...én diktálom a szabályokat...egyetlen szabályom van...mégpedig,hogy senki sem léphet be oda...csak én vagyok ott...és az akit éppen odaképzelek...rettenetes érzés mikor el kell válnom a szeretett helyemtől...és belépnem az emberek közé...akik mind egyformák...csak a munka...csak az egyetértés...ki kell törnöm innen...de hogy tegyem?...én nem akarok ilyen lenni...nem azt mondom,hogy jobb az,ha álom világban élünk....de legalább nem ,olyan vagyok,mint ők...nekik is elkélne egy külön,saját világ...de aztán rájössz...veled van baj...ez nem mehet tovább...ez nem élet...minden egyes nap várni,mikor végre elkülönülsz az emberektől...találsz egy megoldást...és ekkor lesztek barátok egy új tárggyal...a pengével...megismeritek egymást...azt hiszed ez jobb megoldás...hetek,hónapok telnek el így...visszaemlékszel...még a legelső találkozásra...mikor a pengével megérintetted a bőröd...hirtelen mégis elkapod a kezed és eldobod a pengét...újra sírsz...félsz...mégsem akarsz meghalni...hiszen miért te?...miért nem ők ?...ők nem is tudnak erről...nekik minden rendben van...nem bántja őket,hogy én mit teszek magammal...nem érdekli őket...újra a kezedbe veszed a pengét...majd a bőrödhöz érinted...lenyomod...nem fáj...csak a vért látod,amint elkezd végig csordulni a karodon....újra húzol egyet...megnyugvást érzel...hiába fáj...te nem érzed...a hegeket nézve elsírod magad...jó ez?...miért?...nincs másik út?...bár lenne...de már mindegy...nem akarsz így élni...már az álom világod sem segít...már a vagdosás sem...semmi sincs,amivel jobb lehetne...vége...elmész...húzol egy erőteljeset...és elvérzel...lepereg minden előtted...az eddig 'életed'...vége...lehunyod a szemed...de mosolyogsz...mosolyogva mész el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése