Plaza

Éppen otthon ültünk és játszottunk a telefonunkon a barátnőmmel mikor támadt egy ötletem.Még pedig,hogy menjünk el a közeli plázába és menjünk könyveket olvasni,nézegetni és talán még veszünk is valami jót.Felöltöztünk és elindultunk.Rajtam egy rövid nadrág és Lina hosszú pulcsija volt,ami szinte eltakarta a rövid gatyámat.Linán is egy rövid nadrág volt és az én Angry Birds-ös pólóm.Igen,szeretjük egymás ruháit hordani.A buszon össze-vissza beszéltünk ,hogy milyen könyveket fogunk nézni és hogy mennyi időt fogunk a könyvesboltban tölteni.Egyébként Linának Karolin a neve ,de a Linát jobban szereti.Nekem pedig Enikő vagyis Eni.A plázába érve egyből megtámadtuk a könyves boltot.Másfél órát töltöttünk bent.Mintha megszűnt volna a világ.Csak a könyv és én.Vagyis voltak még jó páran ott,de mikor felemeltem a kezeimbe egy könyvet onnantól kezdve nekem minden megszűnt.Mindenbe beleolvastam.Egy kicsit ebbe is és egy kicsit abba is.Akárcsak Lina.

-Eni nézd mit találtam!-kiáltott egyet Lina,mire mindenki aki a könyves boltban tartózkodott felénk nézett.Gyorsan odasiettem Linához és közben elnézést kértem az emberektől.

-Bocsi.-mondta Lina

-Mit találtál?-kérdeztem

-Akkor szakítsunk.-válaszolta Lina és könnyes szemmel mutatta a könyvet.

-Úr isten,de jó.-mondtam és kikaptam a kezéből.Beleolvastam egy kicsit és örömömbe elkezdtem ugrálni,majd velem együtt Lina is,mire megint mindenki szúrós szemekkel meredt ránk.

-Bocsánat.-mondtuk Linával

-Szerintem gyorsan vegyük meg és menjünk mielőtt ők raknak ki.-mondtam Linának és tartottam a kezem,hogy elővegye a pénzt,amit elrakott.Mármint az én részemet és az övét is.

-Eni...-kezdte Lina,ami már egész rosszul kezdődött

-Igen?-kérdeztem félve

-Nem találom a pénzt.-fejezte be

-Mi?-akadtam ki-De hát nálad volt.

-Tudom,de már nincs.

-Biztos?Átnézted minden zsebedet?

-Igen.Nézd meg nincs-e nálad.-Gyorsan megnéztem a zsebeimbe,de nálam sem volt.Oké,hogy nem tudtuk megvenni a könyvet,de abból a bizonyos összegből vettünk volna kaját és innivalót is,ugyanis úgy terveztük,hogy sokáig leszünk itt és amúgy is egy órás haza az út.Szomorúan hagytuk el a könyves boltot.Lementünk az egyik telefonos üzletbe és ott megnézegettük a telefonokat,mikor két fiú mellénk állt.Éppen egy Iphone-on játszottam Lina pedig mellettem állt és nézte,hogy mit művelek.Természetesen egyből lecsekkoltuk őket és ők is minket.Egy szóval helyesek voltak.Direkt röhögcséltünk Linával,hogy észre vegyenek minket.

Nem kellett sokáig játszanunk magunkat.Hangosan hallgatták a zenét a telefonjukon és közben azt vitatták,hogy mennyire rossz az a telefon,amit éppen nyomkodtak,mire Lina megszólalt,persze hangosan.

-Hát kösz.Nóri telóját cikizek.-mondta Lina megsértődve

Én csak nevettem.

-Szerintem menjünk.Ez így már tök ciki.-szólt Lina,majd kihúzott a telefonos boltból.Bementünk egy kettővel odébb lévő üzletben,ami teles tele volt ékszerekkel.

A kedvenc üzletünk a könyvesbolt után.

Oh,ezt nézd!-mutattam Linának egy baglyos karkötőt,majd átvonultam a piercingekhez.

Igen már régebb óta szeretnék egyet,de anyuék nem engedik.Mert fájdalmas,mert testnevelés órákon úgyis ki kellene szednem,mert veszélyes és stb.Így hát csak nézegettem őket és elképzeltem,hogy mégis hogyan néznék ki eggyel.

Persze ebben Lina is anyuékkal ért egyet és nem támogatja az ötletemet.

Nem baj,én bízom benne,hogy egy szép napon eljön az az idő mikor mégis lesz egy haspercingem vagy egy szájpiercingem ,természetesen patkós.A remény hal meg utoljára.Na,de van nekem egy másik ötletem is.Mégpedig a tetkó.Az egyiket csak megengedik,majd idővel.

Az ékszeres üzletből kilépve egyből körbe néztem,mintha egy reflex lett volna és a két telefonos fiút kerestem.Természetesen nem láttam őket.

-Miért olyan fontosak?-kérdezte Lina

-Nem tudom.Valami megfogott bennük.

-Ne foglalkozz velük.Tudod,ha igazán szeret,majd visszajön.-mondta Lina,mire elmosolyodtam.Folyton ezt mondja,de mindegy is.Igazan van Linának.Nem foglalkozom velük.

Határoztam el,mire elmentünk az egyik kijárat előtt és a két fiú pont kifele  tartott.Megakadt a lélegzettem.Az egyik fiú észrevett minket és oldalba lökte a másikat,mire ő is felénk fordult.Gyorsan Linába karoltam és érezte,hogy remeg a karom,de nem csak a karom remegett,hanem a lábam is és szinte már azon voltam,hogy összeesem,ezért minél hamarabb el akartam menni a közelükből,ha bár volt köztünk jó pár méter.Még gyorsan oda mosolyogtam,majd láttam,ahogyan kimennek a forgós ajtón. Linával felmentünk az első emeletre és ott egy ruha boltba tévedtünk be,mikor hirtelen felkiáltottam.

-Megvan!-Lina ijedten nézett rám és tudta,hogy van egy tervem.Eléggé ismer.A nézésem elszánt volt.

-Hallani akarom?-kérdezte félve.

-Szuper ötletem támadt!-mondtam csillogó szemekkel.

-Mi lenne az?

-Csak siess.-mondtam,és rohanni kezdtem Linával együtt.

-Hova megyünk?-kérdezte.

-A telefon boltba.-válaszoltam

-Minek?Már nincsenek ott.

-Tudom.

-Akkor meg?

-Majd meglátod.-értünk le végre az üzlethelyiséghez.

-Szóval?-nézett rám Lina mérgesen.

-Bementem a boltba és ahhoz a telefonhoz mentem,amit ők nyomkodtak.

-Te idióta!Szerinted nem törülték ki maguk után a dolgokat.

-Már bocsánat,de kikérem magamnak.Nem én vagyok az idióta,hanem ők ugyanis valamelyikőjük a telefonszámukkal akart bejelentkezni.-húztam nagy mosolyra a számat.Sietősen kiírtuk a telefon számot,bár nem tudtuk,hogy minek vagy,hogy egyáltalán tényleg valamelyiké-e a kettő közül.

A boltból kilépve megláttuk őket,amint leülnek egy padra a szökőkútnál.Nem akartunk közvetlen melléjük menni,de mégis rajtuk akartuk tartani a szemünket,így hát feljebb mentünk egy szinttel és pontosan felettük álltunk.Onnan bámultunk l,de pechünkre mikor lenéztünk pont akkor néztek fel. Vagy tíz perc is beletelt ebbe az elfoglaltságba,mikor felálltak az eddigi helyükről és beszálltak a liftbe.

-Jaj,ne.Feljönnek.-mondtam sopánkodó arcot vágva Linának.

-Akkor mi meg menjünk le.-mondta és a lifthez futottunk.Gyorsan megnyomtuk a gombot,de már majdnem fent volt a másik lift,amiben ők tartózkodtak. Végre felért a liftünk,majd gyorsan beszálltunk és erősen nyomkodni kezdetem a gombot,hogy végre elinduljon.Csak annyit láttam,hogy ép,hogy kilép a liftből meg akarja állítani a mi liftünket a sapis fiú,de mi addigra már elindultunk.Ők,mintha mi sem történt volna tovább mentek az emeleten ki a teraszra,így hát mi újra felmentünk és követtük őket tisztes távolságból.Kimentek a teraszra és elővettek a táskájukból egy labdát,majd focizni kezdtek.Linával az ajtó mögül néztük őket remélve,hogy nem vesznek észre.

-Eni ez,olyan,mint mikor régen kémeset játszottunk.-mondta Lina és pisztolyt formált a kezéből,majd lelőtt.

-Igen.-válaszoltam és viszonoztam neki a kedvességet.

-Lina....

-Igen?-kérdezte.

-Pisilnem kell.-válaszoltam.

-Akkor menj el a mosdóba.

-És mi lesz,ha újra elveszítjük őket?

-Majd újra megtaláljuk őket.-Lina nagy nehezen rávett,hogy menjünk el végre a mosdóba,de mire visszaértünk már sehol sem voltak.Legalábbis az eddigi helyükön nem.Már senki sem focizott kint.Kétszer is körbe jártuk a plázát,de már sehol sem találtuk őket.Ideje volt haza mennünk.

-Eni,menjünk.

-Jó csak..

-Gyere.-karolt belém.

-Otthon,mit mondunk majd?-kérdeztem.

-Mármint?

-Hát csak nem mondhatjuk azt,hogy két fiút kergettünk egész nap,ha megkérdezik.

-Természetesen azt,hogy olvastunk könyveket és rengeteg szép ruhát láttunk.

-Mit olvastunk?-kérdeztem.

-Lüke!Na vajon mit?!-nézett rám csúnyán.

-Akkor szakítsunk-ot-mondtuk egyszerre és elnevettük magunkat.

-Szerintem jó ez így.-mondta Lina.

-Mármint?

-Hogy nem ismertük meg őket.Nem lettek bonyodalmak.Többé nem találkozzunk,de ez egy szép közös emlék marad kettőnk,esetleg négyünk számára.Egy nagy titok.-Lina mondatai lehet,hogy igazak.Jó ez így.

-Igazad lehet...-tűnődtem el.

-Még szép,hogy igazam van.-lökött vállba.

-Oké.-mondtam,majd felszálltunk  buszra.