Néha a rossz a jobb

III.rész: Néha a rossz a jobb

Egy hónapja volt,hogy együtt voltunk Nathannel. Összeköltöztünk. Nathan elvitt vacsorázni és vacsora közben megkérte a kezemet....természetesen igent mondtam neki. Nagyon örültem.Az egész étterem minket nézet még tapsoltak is.És már egyből el is kezdtük tervezni az esküvőt.Végleg lezártam Patrickkel a dolgokat.Legalábbis azt hittem.Már mindent megterveztünk az esküvővel kapcsolatosan.Sok vita volt közbe,de a végén sikerült megegyeznünk.Épp a vendég listát néztem mikor eszembe jutott Patrick. Elégé nagy gondolkodásba estem rajta,hogy el-e hívjam az esküvőre.Úgy döntöttem,hogy elmegyek hozzá és személyesen beszélek vele. 
-Nathan elmegyek beszélni Patrickkel az esküvőről kapcsolatosan... -Nem engedhetlek el.-válaszolta.Nagyon nehezen győztem meg.
-Vigyázok magamra.Bármi baj van rögtön hívlak.- beleegyezett,de nem érette minek akarom egyáltalán meghívni,miért akarok vele beszélni,találkozni.Elvitt hozzá kocsival,de vagy ezerszer elmondta,hogy bármi van hívjam egyből.Nehezen akart elengedni,de végül mégis elengedett.
-Majd hívlak.
-Mikor?
-Majd meglátjuk.- Nathan megvárta míg bementem a kapun,majd haza indult.Felértem.Az ajtó előtt álltam.A gyomrom összeszűkült,a szívem majd kiugrott a helyéről. Bekopogtam . Patrick ajtót nyitott. Meglepődött mikor meglátott.Én rá mosolyogtam és köszöntem neki.
-Szia!
Megkönnyebbültem,behívott,leültünk. 
-Szia!Gyere be.-Üdítőt és sütit kínált.
-Hogy vagy?-Olyan fura volt.Megint mintha a régi Patrickkel beszéltem volna.Kedves volt és törődött velem. Kérdezősködött. Észre se vettem,hogy mennyire hamar eltelt a nap. Mintha csak öt percet beszéltünk volna.
-Már mennem kell.-de ő nem akart még elengedni.
-Maradj még!Nem is mondtad,hogy miért jöttél...-.El is felejtettem mondani,hogy miért jöttem el hozzá.
 -Rendben ,maradok-leültünk és rátértem a lényegre.Kinyögtem,hogy -Nathan megkérte a kezemet.- Patrick egyből rá kérdezett,hogy
-Mit válaszoltál?
-Igent.- Láttam rajta,hogy rosszul esett neki.Csönd lett.
-Akkor miért jöttél?-kérdezte .Nem tudtam válaszolni.
-Nem tudom.Újra nagy csönd lett.Öt perc múlva megszólaltam,hogy
-Most már tényleg mennem kell.- Már az ajtónál álltam amikor azt mondta,hogy
-Várj!-még én megálltam és megfordultam odajött és megcsókolt majd azt mondta
-Nem menj el.Maradj!
-Ha maradok többet ,ilyen nem történhet.Én már Nathan felesége vagyok.Őt szeretem-persze én is és ő is tudta,hogy még mindig érzek iránta valamit.Leültünk a tévé elé közben megint elkezdtünk beszélgetni.Újra megnevetettet. Újra olyan volt,mint amilyennek megismertem régen.Úgy terveztem,hogy ott maradok estére,de nem alvás lett a végé. Nathan tizenegy óra fele felhívott.
-Hol vagy már?-aggodalmaskodott.
-Jól vagyok.Semmi bajom.-nyugtattam meg.-Gyere értem.Elbúcsúztam Patricktől.
-Remélem eljössz az esküvőmre.-Mikor leértem Nathan már ott volt. Beszálltam az autóba. Jól megnézett és kérdezte,hogy
-Biztos semmi bajod?Nem bántott?
-Nem.Nincs semmi bajom.

***

Eljött az esküvő napja...beszélni szerettem volna Nathannel. Végre megtaláltam.
-Beszélhetünk?-
-Persze.Ülj le.- Elkezdtem sírni.A könnyek csak gyűltek a szememben. Nathan nem értette mi bajom,azt hitte,hogy Patrick bántott.Hiába mondtam,hogy nem bántott nem hitte el nekem.
Kiböktem,hogy
-Lefeküdtem Patrickkel....de nagyon sajnálom.Téged szeretlek. -Semmi baj.Ez nem a te hibád.Az én hibám.Nem kellett volna elengednem hozzá,de még mindig jobb,mintha bántott volna!-Nem gondoltam volna,hogy ezt mondja.A  nyakába ugrottam és csak annyit hajtogattam
-Köszönöm!Nagyon szeretlek!!!
-Én is,de most már menj készülődni!-

 Elkezdődött az esküvő.Sétáltam az oltárhoz és megláttam Patricket, rám nézet mosolygott és csak bólogatott,hogy menjek tovább.Tovább mentem...nagyon örültem,hogy eljött Patrick és tudtam,hogy legbelül még mindig szeretem,de nem bántam meg,hogy mégis Nathanhez mentem hozzá.