I don't remember...

Nem emlékszem... Nem emlékszem,milyen az arca,amely annyira megfogott,nem
emlékszem milyen az arca,milyen a szeme színe,melyben 
mindig elvesztem. Nem tudom,milyen a szája,mellyel puszit nyomott az arcomra. Nem emlékszem a hangjára ,mely elvarázsolt .Melytől megremegtek a lábaim. Nem tudom,milyen a keze,amellyel megérintett,mellyel megfogta a kezemet. Nem emlékszem a karjára, amellyel magához húzott és szorosan megölelt .Nem emlékszem,milyen volt az ölelése. Nem tudom,mit éreztem mikor megölelt .Nem emlékszem a testére,amit csak egyszer láttam,de akkor még úgy voltam vele,hogy ezt sosem felejtem el. Mikor egy nyári napon focizott és levette a pólóját,amire én vigyáztam. Nem emlékszem milyen volt.Nem emlékszem a foci tudására,amivel lesöpört mindenkit. Tudom,hogy úgy volt,de nem emlékszem.
Nem tudom,mit éreztem mikor megláttam,mikor a szemembe nézett.Mikor azt mondta kedvel. Több vagyok,mint barát. 
Nem emlékszem a rózsa illatára,amit tőle kaptam.
Nem tudom,hogy nézett ki pontosan,mintha nem is velem történt volna csak úgy mesélte volna valaki.
Tudom,hogy megtörtént .Tudom csak nem emlékszem rá .
Nem tudom felidézni az arcát .A személyiségét .
Nem emlékszem,milyen volt a stílusa. Hogyan öltözködött. 
Nem emlékszem az illatara,amit mindig mélyen beszívtam ,miközben hozzábújtam,s titkon reméltem örökre megtudom,majd őrizni,de nem.Nem emlékszem már rá.
Nem tudom mi a kedvenc színe,zenéje,
étele.
Talán ennyi idő telt volna el?Túl léptem már rajta és ezért van ez?Tudom,hogy még mindig szeretem...vagy csak azt hiszem?Ő emlékszik rám?
Azt súgta a fülembe sosem felejt el.De vajon tudja,milyen színű a szemem.Tudja,hogy milyen a hajam.Az ölelésem...az életem nélküle?Hiányzom neki?Gondol néha rám?Megismerne az utcán,ha véletlen egymásba botlanánk?Vagy csak egymás mellett elsétálnank?
Felismerne?Köszönne?Leállnánk beszélgetni? 
Vagy csak elmennénk egymás mellett annyival letudva 
magunkban ,hogy igen, azt hiszem őt egyszer,valamikor ismertem. 

Egymásra köszönnénk és ennyi?

Elsuhannánk egymás mellett,majd az utca végén,mikor már nem látjuk egymást eszünkbe jutna,hogy Ő volt az.Én ismerem őt. Legalábbis egykor még ismertem. Felmerülne bennünk az,hogy visszafordulnánk és megkérdeznénk hogy van a másik?Utána futnánk a másik után és megállítanánk?
'-Szia,én vagyok az...tudod ,a régi szerelmed,kit regés-régen még annyira szerettél,hogy akár az életedet is adtad volna érte csak ne essék semmi baja.Tudod én vagyok az,aki miatt annyit szenvedtél...-majd azt felelnem;

-Ne haragudj,de nem ismerlek. Szerintem összekeversz valakivel.'
Ez így van rendjén?

Elfelejtjük egymást?Örökre?Megígértük,hogy nem.Akkor miért?Szeretjük még egymást ,nem?Mond,hogy igen,hiszen nem lehet,hogy ennek így legyen vége.Vagy igen?Ilyen kegyetlen ez a világ?A sors?Miért nem hoz újra össze minket?Miért kerültet ki minket egymás útjából?Miért nem hagyja,hogy találkozzunk,hogy minden a régi legyen?Esetleg mi nem akarjuk?Te nem akarod?Én nem akarom csak nem vagyok vele tisztában,hogy már elengedtelek? Már réges-régen elhagytalak. Hagytam,hogy tovább menj,tovább léphess. Nélkülem. Már nem tartozol hozzam .Nem tartozók hozzád. Talán egyszer,valamikor voltam egy fejezet,egy rész,egy apró kis részlet az életed könyvébe. De úgy érzem többé már nem kerülök újra bele.Nem kapok meg egy mondatot,egy lapot,amit kitölthetnék .Ami rólam szólna .Rólunk szólna. Már nincs hely nekem az életedben. Talán ez így van rendjén!