2.rész
7:13 de.09. 04.
Másnap reggel.Az ablakomon át beszűrődő napsugarakra ébredtem.Lerúgtam magamról a takarót,majd oldalra fordultam és akkor vettem észre,hogy nincs mellettem Krisztián.Egy cetli pihent a párnán.Elvettem onnan és elolvastam;
" Jó reggelt Ell!
A konyhában találsz reggelit.
És ne haragudj,hogy csak úgy leléptem szó nélkül,
de mennem kellett,mert hívott a főnök.
Viszont te olyan békésen és nyugodtan aludtál még és korán
is volt,nem akartalak felébreszteni.
## Puszi Krisztián. "
Miután elolvastam a levelet leraktam az éjjeli szekrényre és feltápászkodtam az ágyból.Odasétáltam az ablakhoz és mosolyogva néztem ki a napsütötte reggelre.Kinyitottam,hogy beengedjem a többi napfényt is a szobámba,majd visszamentem az ágyhoz és beágyaztam.Elmentem lezuhanyozni és fogat mosni,majd köntösbe bújtam és kimentem a konyhába.Az étkező asztalon már ott várt a fincsi reggelim.Leültem és nekiláttam a nutellás piritósomnak,mikor valaki félbe szakított,mert nem tudott leakadni a csengőről.
-Megyek már!-kiáltottam.Odaértem és kinyitottam azt ajtót,majd szembe találtam magam Jonival aki eléggé fura arcot vágott miután meglátott.
-Szia!-köszöntem.
-Szia -köszönt vissza.
-Mi az?-kérdeztem kicsit már idegesen,mert nem értettem ezt a fura arcot.
-Öhm...azt hittem,hogy már elmentél és,hogy a második nap már nem késel.
-Úr isten!Mennyi az idő?-kérdeztem miután leesett,hogy suliba kéne mennem és nincs idő itthon lazsálni.Visszarohantam megkeresni a táskámat.Joni bejött és becsukta maga mögött az ajtót.
-7:52 van-válaszolta Joni.
-Megvagyok!-jelentettem ki mikor megtaláltam a táskámat,felkaptam és visszaszaladtam Jonihoz.
-Öm...oké...de nem kéne felöltözni?-kérdezte nevetve.Magamra néztem és csak akkor vettem észre,hogy még mindig a köntösömben vagyok és én is elkezdtem nevetni.
-Egy perc és itt vagyok-mondtam és gyorsan beszaladtam a szobámba.Felkaptam az első cuccot amit találtam a szekrényemben.Egy csőszárú farmert,egy fehér pólót és egy fehér Converse-t vettem fel.Meg persze természetesen előtte fehérneműt.Három perc alatt felöltöztem,(ami természetesen rekord idő) és vissza szaladtam Jonioz.
-Most már tényleg kész vagyok!-mondtam mosolyogva.
-Csini vagy-jelentette ki Joni.
-Köszönöm.
Felvettem a táskámat,kulcsra zártam az ajtót és megint rohanhattunk Jonival,hogy beérjünk.
Öt percünk volt,hogy beérjünk.Ezerrel rohantunk miközben Joni egész végig fogta a kezemet,hogy húzzon maga után,ha nem bírnám a tempót.08:02-re értünk a suli elé.Még szerencse,hogy Chris tegnap odaadta az órarendet.Gyorsan elköszöntünk egymástól egy sziával és mindketten mentünk a saját termünkhöz,majd benyitottunk.Lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.Az osztály egy emberként fordult felém és kérdő tekintettel pásztáztak.Gyorsan elnézést kértem a késésemért és leültem a helyemre .A mellettem lévő padban Chris ült és kérdőn nézett felém,majd odasúgtam neki,hogy kicsit elnéztem az időt,mire ő elmosolyodott.Egyébként angol óra volt az első,majd biosz,föci és így tovább.Hat óránk volt ma.Ötödik óra után elmehetünk ebédelni.Chrissel mentem bepótolni a tegnapit.
Chris belépet az ebédlőbe,mire mindenki felkapta a fejét.A sorból mindenki félre állt és előre engedték.Chris megfogta a kezemet,mire én kérdőn ránéztem,de ő csak előre nézet,majd elindult és magával húzott engem is.Választott ebédet,majd én is és kifizette mindkettőnkét.Elindultunk egy asztal felé.Addigra a többiek visszaálltak a sorba és úgy beszélgettek tovább,mintha mi sem történt volna.
Mindegyik asztal már foglalt volt.Chris még mindig az egyik a kezével az én kezemet másikkal pedig a tálcát fogta.Én is és közben azon voltam,hogy el ne ejtsem a tálcát,mert Chris egy pillanatra sem akarta elengedni a kezem.Elindultunk egy asztal felé,majd szóltam Chrisnek mielőtt odaértünk volna az asztalhoz.A diákok már szinte azon voltak,hogy felállnak,de akkor megállítottam Christ.
-Hé.Ott van Joni. Üljünk mellé-mondtam.
Chris rám nézet,majd bólintott egyet és elindultunk Jonihoz.
Joni csak akkor emelte fel a fejét mikor már odaértünk és kérdőn nézett fel ránk.Addigra a többi diák akik Jonival ültek már el is tűntek.
-Jöttünk ebédelni-mondta Chris köszönésképpen
Helyet foglaltunk Jonival szembe és Chris végre elengedte a kezemet így letudtam tenni a tálcámat az asztalra.
-Így össze nőtettek?-kérdezte Joni,
-Nem...csak...-válaszoltam,de nem találtam a szavakat,mint mindig.
-Ha nem haragszotok én befejeztem-felelte Joni,majd felállt és elment.
-Na?Akkor ebédelhetünk?-kérdezte Chris mosolyogva.Bólintottam és már el is kezdett enni.Én csak meredten néztem a kajámat és turkáltam benne.
-Nem vagy éhes?-kérdezte miután észre vette,hogy még hozzá sem nyúltam az ételhez.
-Mi?Ja,de igen-feleltem és bekaptam egy falatot.-Öhm...kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Igazából ti Jonival nem vagytok valami jóban igaz?-tettem fel kérdésemet,de még mindig csak a kaját mertem bámulni.
-Nem-felelte egyszerűen.
-Értem...és...mi volt ez az egész,hogy amikor beléptél az ebédlőbe egyből mindenki félre állt az útból és előre engedett,meg az asztaltól is egy szó nélkül elmentek és amit a tanár is említett?-kérdeztem és most már végre rá néztem.Felém fordult és a szemembe nézett.
-Még...még várj egy kis időt és elmondom-válaszolta.
-Rendben-mondtam és rá mosolyogtam.Ő viszonozta a mosolyt,majd visszafordult és tovább folytatta az evést.
Nagy nehezen megkérdeztem és szegény,olyan nehezen válaszolt.Eleve nekem semmi közöm nincs hozzá,de kíváncsi voltam.Ha akarja,majd elmondja.Nem nyaggathatom ezzel.
-Végeztél?-kérdezte miután ő elfogyasztotta az ebédét.
-Igen-feleltem és felálltunk.Felemeltem a tálcámat,de ő megfogta a kezem jelzésképp,hogy hagyjam.
-Hagyd itt-mondta és megfogta a kezem,majd elindultunk vissza a termünkbe.Általában szünetekben is mindig bent van az osztály nagy része és főleg mi.Chris nem igazán engedi,hogy kimenjek,mivel ő nem szokott kimenni és,ha egyedül mennék ki bizonyára egyből lecsapnának rám a többiek és faggatózni kezdenek mindenről.
-Chris.Nem rossz a memóriám.Tudom,hogy hol van az osztály termünk.Nem kell minden pillanatban a kezemet fognod-mondtam,mire már kissé ideg bajt kaptam attól,hogy úgy viselkedik velem,mintha az oviban lennénk és ő a nagy és erős felnőtt aki fogja a kezemét és hallgatnom kell rá,engedelmeskednem neki.Mi van ezekkel a fiúkkal ebben az iskolában?Mindegyik kéz függő?Joni folyamatosan fogja a kezemet miközben sietnünk kell nehogy elkésünk.Biztosan csak azért jön mindig az utolsó percben,hogy aztán rohannunk kelljen és ezáltal kifogasolhatja,hogy miért is fogja a kezemet.Aztán itt van Chris.Miután beérünk a suliba Jonival ő felváltja őt és azután ő fogja egész nap a kezemet akárhova megyek.Még,ha csak ki akarok menni a mosdóba oda is elkísér KÉZEN FOGVA!!!Mi ez könyörgöm?Azért annyira hülye nem vagyok,hogy ne jegyezem meg mi hol van.Visszatalálok egyedül is.És tudok menni saját lábamon.A saját utamon.Nem kell,hogy minden egyes percben fogja valaki a kezemet.
Chris egy pillanatra elengedte a kezemet és velem szembe fordult.
-Azt hittem ezt már megbeszéltük-vágta rá.
-Hát,igazából,hogy őszinte legyek semmit sem beszéltünk meg.
-De igen.Azt mondtad,hogy vigyázhatok rád.
-Igen azt mondtam,hogy vigyázhatsz rám-ismételtem meg a szavait-de nem pedig azt,hogy folyamatosan kézen fogva járkáljunk,mert te"vigyázol rám"-mondtam kicsit gúnyolódva az utolsó két szót.
-Miért baj az,ha fogom a kezedet?-nézett rám gyanakvóan.-Ezek máshogy nem értenék-mondta és közben a többi diákra mutatott,akik felénk sem pillantottak.-Csak nem,azért nem engeded,mert Krisztián nem engedi-mondta ki amitől én pillanatok alatt ledöbbentem.
-Tessék?-nevettem ki.-Ennek semmi köze Krisztiánhoz.Megmondtam már,hogy ő olyan nekem,mintha a testvérem lenne egy,kettő pedig van barátnője-akadtam ki.-Ha annyira tudni akarod.És azt hiszem,hogy igazából én nem tartozom semmilyen magyarázattal,míg te sem magyarázkodsz.
-Magyarázat kell?Igen?Oké.Ha annyira tudni akarod azért hallgatnak rám a többiek és azért félnek ennyire tőlem,mert az igazgató fia vagyok-válaszolta,mire én még jobban ledöbbentem.
Hogy mi van?Az igazgató fia?!És ezt én eddig miért nem tudhattam,ha rajtam kívül mindenki tudja?Miért volt ez olyan nagy titok?
Chris látta,hogy teljesen letaglóztam a hírtől,mire újra megfogta a kezemet és bementünk a terembe.Ez úton hagytam,hogy fogja a kezemét és vezessen maga után,ahova csak akar.Teljesen ledöbbentem és mire feleszméltem arra lettem figyelmes,hogy a teremben vagyunk.Csak mi ketten.Leültem a székemre.Chris is leült a saját székére,de felém fordult.Megfogta az én székemet is és maga felé fordított,hogy a szemembe tudjon nézni,majd közelebb húzott magához a székkel együtt.
-Szóval...te vagy az igazgató fia...-mondtam ki.Chris csak bólintott,majd folytattam.-ezt eddig értem,csak azt nem tudom felfogni,hogy ez mégis miért olyan nagy dolog.Mármint persze azt a részt értem,hogy ezáltal miért tartanak tőled annyira,de miért nem mondtam el az elején.?
-Te vagy az egyetlen aki nemet tudott nekem mondani ráadásul a többiek szeme láttára és ez,olyan különleges volt.Hogy még nem ismertél úgy.Hogy folyamatosan nemet,mertél mondani.Hiányzott ez az érzés.Nem akartam,hogy megtud,mert akkor te is úgy tartottál volna tőlem,mint a többiek és hátráltál volna tőlem-mondta és egyre közelebb jött felém a fejével.Szinte már csak egy centi volt köztünk.Az egész teremet betöltötte a csend.Csak a fülemben dobogó vért hallottam.És totálisan leblokkoltam,mire a nagy csendet megtörte egy diák aki lenyomva a kilincset benyitott,mire én annyira megijedtem,hogy azt se tudtam mit csináljak.Hirtelen felálltam aztán visszaültem és magam elé néztem,majd az ajtó felé.Chris jól szórakozott a szerencsétlenkedésemen.Jól kinevetett.Azt hittem valami osztály társunk akar bejönni a terembe órára,de nem egy osztálytárs volt az ,hanem...Joni.Joni állt ott az ajtóban és kérdőn pillantott rám,majd Chrisre.
-Bocs a zavarásért. Folytassátok csak nyugodtan-mondta,majd becsapta maga mögött az ajtót.Értetlenül meredtem magam elé,majd Chrisre pillantottam aki még mindig a történteken kacagott.Felálltam és kisiettem Joni után.A keze után kaptam,majd megállt.
-Miért jöttél?-kérdeztem gondolkodás nélkül.
-Bocsánat.Már az engedélyetek nélkül be sem lehet nyitni más termekbe?
-De.Nem úgy értettem.Valamit akartál-motyogtam.
-Igen.Valamit akartam,de már nem fontos-mondta és kirántotta a kezét a kezemből.Nem hagytam ennyiben a dolgot újra megfogtam a kezét.Ő újra megállt,szembe fordult felém,majd erősen magához húzott és megcsókolt.Olyan gyorsan történtek a dolgok,hogy hirtelen azt sem tudtam,hogy hol vagyok.Megszédültem és,mintha a lábam alól kicsúszott volna a talaj.A térdeim megremegtek és a szívem olyan gyorsan kalapált,hogy azt hittem mindenki hallja.
Joni hátra lépet egy lépést és kihúzta a karját a kezeim közül,amit még mindig fogtam.
Oké.Ez most mégis mi a franc volt?!Komolyan mondom már nem értem ezt az egészet.Mégis mi történik itt?Egy;Még csak egy napja ismerem.Kettő;Először majdnem megcsókol Chris a teremben,erre benyit Joni,elképedve néz,majd kimegy.Én utána megyek megkérdezem,hogy mi volt ez az egész,erre ő azt válaszolja,hogy most már mindegy,majd magához húz és megcsókol.És én még azon voltam kiakadva,hogy folyton a kezemet fogják?És akkor ehhez mit szóljak?Mit kéne szólnom?!
Joni folyamatosan a szemet nézte majd a vállam fölött átnézett és aztán folyamatosan arra nézet.Minden bizonnyal valaki ott állt,de képtelen voltam megfordulni. Ledermedtem. És csak az agyam zakatolását hallottam.Az egyik pillanatban lépéseket hallottam a másik pillanatban meg arra lettem figyelmes,hogy Joni a földön van és vérzik az orra.
-Te jó ég!-kaptam hirtelen a kezem elé a számat és végre a fejemhez. Leguggoltam Joni mellé,majd elővettem egy csomag zsepit és az orrához tartottam.
-Te szemét láda!Mégis mit képzelsz magadról?!-hallottam meg Chris hangját akit eddig még észre sem vettem.Egyből összeálltak a fejemben a képek.Chris nem rég majdnem megcsókolt a teremben,erre Joni közbe avatkozott azzal,hogy benyitott,aztán már csak bosszúból is megcsókolt,miután meglátta,hogy utánam egyből kijött Chris is akit persze én akkor észre sem vettem,mert jóval a hátam mögött volt.Erre Chris idejött amíg én "eszméletlen" állapotban voltam és behúzott egyet Joninak.Csak tudnám,hogy miért csókolt meg majdnem Chris és,hogy miért csókolt meg Joni.
-Chris...öhm...-kerestem a szavakat,de megint nem találtam.Mégis mit mondjak?Mit mondhatnék.Gondolom mindent látott...vagy lehet,hogy nem.Akkor igen megvan,hogy mit mondhatnék.-nem történt semmi.-mondtam végül.Mi most komolya?Nem történt semmi?!Ezt is csak én hülye mondhatom.
-Oh...értem.Szóval te egy csókot semminek veszel.Nem történt semmi,mi?Nem?Nem csókolt meg a féreg?!-üvöltözött Chris.Jonira pillantottam,aki még mindig a hideg iskola kövein ült és az orrát próbálta elállítani.Remek.!Miatta van ez az egész,de ő arra nem képes,hogy mondjon valamit.
-De.Igen.Megcsókolt.Nem tudom mégis mire vélhetném,de igen,igazad van.Ez történt.-mondtam halkan rekedtes hangon.-Bár mondjuk eléggé kezd kiakasztani ez az egész dolog.Először mindketten kézfogási mániában szenvedtek,aztán meg mindketten megakartok csókolni!Mégis mire véljem ezeket.Hisz még csak második napja,hogy ismerjük egymást.
Mindkét fiú csendben hallgatott.Egyik sem mert megszólalni.Nem is ajánlottam volna nekik.Nagyon mérges lettem rájuk.Csak arra vágytam,hogy végre otthon lehessek.Egyedül.Nyugalomban.
-Tudjátok mit.Rendezzétek le négy szemközt.Nem vagyok kíváncsi rá.A teremben lennék,ha keresnétek.-mondtam és ott hagytam őket.Még mielőtt benyitottam volna a terembe hallottam,hogy Joni azt mondja;
Ember!Eltörted az orromat!, mire Chris annyit válaszolt,hogy megérdemelte.
Nem értem őket.Komolyan nem értem.Valaki magyarázza el,hogy mi ez az egész,mert nekem fogalmam sincs.
Csengetésre megérkezett mindenki,majd csengetés után még a tanár előtt belépett Chris.Leült a helyére és úgy csinált mintha mi sem történt volna.Nem tudom mit beszélhettek vagy,hogy egyáltalán beszéltek-e,de nem látszót rajta semmi.Semmit sem tudtam leolvasni az arcáról.Mikor vége lett az órának mindenki kivonult a folyósora.Chris ugyan úgy a helyén maradt.Elővette a zenelejátszóját és azt hallgatta.Azon hezitáltam,hogy kimenjek-e vagy ne.Mivel Chris nem szólt egy szót sem nem akartam bent maradni vele,mert az úgy elég kínos lett volna,ha ő a zenéit hallgatja én meg csendben ülök mellette,míg be nem csengettnek. Viszont,ha ki megyek akkor lehet,hogy összefutok Jonival,amit most akarok is meg nem is.Kíváncsi vagyok a magyarázatára már,ha van-e,de közbe mégis,olyan kínos lenne vele beszélni ezek után.Végül megfogtam magam és felálltam a helyemről.Elakartam indulni az ajtó felé,de akkor Chris elkaptam a kezemet jelzésképpen,hogy ne menjek ki.Megfordultam és kérdőn néztem rá.Ő még mindig fülessel a fülében a telefonját nyomkodta.Kiakartam húzni a karomat a keze közül,de erősebben megfogta és végre rám nézet.
-Engedj.-mondtam
-Nem.
-Mi?-kérdeztem
-Azt mondtam nem.!-felelte nyugodtan,de mégis határozottan.
-Oké.-mondtam és helyet foglaltam a székemen.-Szóval...-szólaltam meg pár perc múlva.Nem tudtam eldönteni,hogy egyáltalán hall-e és figyel-e rám,de akkor is folytattam.-Beszéltettek?-kérdeztem.
Chris kirántotta a füléből egy mozdulattal a fül hallgatott,felém fordult és magához húzott a székemmel együtt.Ismét.Mélyen fürkészte a szememet.Én persze alig bírtam a szemébe nézni.Folyton kerültem a kontaktust.
-Nézz rám!-lágyan megfogta az államat és felemelte,hogy a szemébe tudjak nézni.A szemébe néztem,majd ő elmosolyodott.-Mi az?-kérdezte.
-Semmi.-válaszoltam zavartan.
-Miért viselkedsz így?-kérdezte.
-Hogy?-kérdeztem vissza kicselezve a választ.
-Tudod,hogy értem.Nem történt semmi.Nem kell érte rosszul érezned magad.-mondta őszintén.
Magamhoz húztam és megöleltem.-Köszönöm!-súgtam a fülébe hálásan .
-Ugyan már.-nevetett fel.-Sikerült tegnap rendbe rakni a lakást?-kérdezte miután elengedtük egymást.
-Igen.Miután mindketten elmentettek Krisztián még maradt és befejeztük ketten,majd mikor végeztünk bealudtunk egy pillanat alatt.-meséltem.
-Oké.Akkor...arra gondoltam,hogy mivel kész lett a lakás kéne egy felavató buli.-mosolygott Chris.
-Áhh...nem.Nem szükséges.-próbáltam lebeszélni róla.
-Csak mi lennénk ott.Krisztián (ha ráér),Joni és a húga és én.Ennyi.-nyugtatott meg Chris.-Ja és persze te.-nevetett fel.
-Rendben.-válaszoltam.-Eljössz velem suli után vásárolni a bulira?-kérdeztem cserfes mosollyal.Ne,hogy már nekem egyedül keljen elmennem.Az ő ötlete volt.
-Persze.-felelte.
Következő óra végén mindenki kiment a teremből,amint megszólalt a csengő.Mi ketten Chrissel bent maradtunk ismét.Megbeszéltük,hogy miket kell vennünk.
Amikor kinyílt az ajtó és....Joni lépett be.
-Hi!-köszönt.
-Szia.-köszöntem vissza.
-Öhm...csak azért jöttem,hogy bocsánatot kérjek az előbbiek miatt.-nyögte ki Joni.
-Rendben.Megbocsájtok.Nem haragszom.-mondtam,majd felálltam a helyemről,odamentem Jonihoz és megöleltem.Nagy nehézkesen visszaölelt pár perc múlva,majd elengedtük egymást és rá mosolyogtam.
-Hát akkor én megyek.-mondta Joni.
-Várj.Délután átjöhetnél a húgoddal hozzám egy lakás felavató bulira.
-Oké.-válaszolta,majd kiment a teremből.
-Már csak Krisztiánnak kell szólnom.-mosolyogtam.Nem tudom,miért,de nagyon jó kedvem volt.Mondjuk tarthatott volna tovább is,de mindegy.
Miután végeztünk a suliban felhívtam Krisztiánt és ő is igent mondott.Hazasiettünk Chrissel és ledobtuk a táskánkat,majd indulhattunk vásárolni. Joni hamarabb haza ment,mert hamarabb végzett szóval csak ketten mentünk.
-Szóval...akkor...-vettem elő a kis cetlimet amit az egyik szünetben írtam,hogy tudjam mit kell vennem.
-Most komolyan?-kérdezte nevetve Chris.
-Mi az?-kérdeztem vissza.
-Listát írtál?
-Igen.Miért?
-Csak fogjunk néhány dolgot és pakoljuk a kosárba.
-Jó csak gondoltam...-kezdtem,de nem fejeztem be,mert Krisz kikapta a kezemből a cetlit és összetépte.
Fogtunk pár chipset,pop-cornt,gumi cukrot,csokikat,Sprite-ot,Fanta-t,Pepsit és egy kis piát is vettünk.Bor,Vodka,Whisky és mentünk a kasszához.
Kifizettük,majd hazamentünk.Kipakoltuk külön-külön tálakba az üdítőket kiöntöttük poharakba.
Fél öt volt mire minden kipakoltunk és elrendeztünk,de még senki sem jött.
-Amíg nem jönnek iszunk valamit?-kérdezte Chris egy vodkás üveggel a kezében.
-Jó,de csak egy kicsit.-válaszoltam.Chris kiöntött két külön pohárba a vodkából,majd az egyiket felém nyújtotta a másikat meg a saját kezében tartotta.
-Köszönöm.
Összekoccintottuk a poharakat,majd megittuk.Chris öntött egy kicsit a whiskyből is.Azt is megittuk,majd még megkóstoltuk a bort is.Csak a biztonság kedvéért,hogy milyen.
Mire végeztünk mind a ketten becsiccsentettünk egy kicsit.Legalábbis Chris kicsit én pedig nagyon.Chris leült az egyik fotelba,majd én is le akartam ülni a kanapéra,de nem igazán ment.Épp Chris előtt szambáztam el mikor megbotlottam,majd Chris elkapott.
-Hóó...-eszméltem fel egy kicsit.
Krisz magához húzott így az ölébe kerültem.
-Héjjjj...-mondtam mikor megláttam,hogy Chris ölében vagyok.
-Nyugi.Gyere ide.-mondta,majd letette a fejemet a mellkasára és rám mosolygott.-El ne aludj.Még itt sincsenek a vendégek,de te már bepiáltál és még be is alszol?Hát milyen házigazda az ilyen?-nevetett Chris.
-A te hibád.-mondtam
-Tudom.-válaszolta-Szeretem,ha vigyázhatok rád.
-Miért pont én?Miért akarsz vigyázni rám?-kérdeztem
-Mert...fontos vagy számomra.-válaszolta Chris.
-Te is nekem...-mondtam,majd a mellkasába fúrtam a fejem.
Pár perc múlva megszólalt a csengő.
-Megyek kinyitom.-mondtam és feltápászkodtam Chris öléből.
-Sikerülni fog?-kérdezte nevetve.
-Remélem.Csak ne Krisztián legyen az.-nevettem.
Pechemre Krisztián állt az ajtó túlsó oldalán és mikor így meglátott (mármint,hogy piás vagyok és kicsit sem vagyok magamnál) teljesen kiakadt.Ráadásul alig bírtam állni szóval az ajtónak támaszkodva köszöntem neki,majd szó szerint a karjaiba borultam.
-Veled meg mi történt?-kérdezte Krisztián.
-Csak...ittam egy picit.-mondtam és mutattam neki,hogy csak egy picit.
-Aha.Picit mi?Látszik...-mondta idegesen.
Majd felkapott a karjába és besétált velem a szobába.
-Hát te?-kérdezte Krisztián Christől.
-Lakás avató bulira jöttem.-felelte Chris.-Megkóstoltuk a piákat és kicsit berúgott.-mondta Chris rám mutatva.
-Igen.Azt vettem észre.Szerencséd van,hogy a kezeimbe van.-mondta Krisztián nyersen.
Krisztián bevitt a fürdőszobába,majd megmosta az arcomat.
-Ez hideg.-mondtam nyöszörögve.
-Igen.Tudom,de most ez kell.-mondta Krisztián.
Vissza vitt a konyhába és lerakott a kanapéra,majd főzött egy kávét is megitatta velem.
-Fúj...ez nagyon rossz.-mondtam.
-Csak idd.-válaszolta Krisztián.-Nem akarnád kinyitni az ajtót?-kérdezte Krisztián Christől.
-Ja,de persze.-mondtam,majd felkelt a fotelből és kinyitotta az ajtót.
Joni és a húga érkeztek meg.
-Szia.Ella?-kérdezte Joni Christől.
-A szobában Krisztiánnal.
-Ok.-biccentett Joni.
-Jól vagyok.-mondtam Krisztiánnak.
-Biztos?-kérdezte.
-Igen.Jól vagyok.-feleltem.
-Jó.
Felálltam és üdvözöltem Jonit és a húgát.
-Sziasztok!-köszöntem.
-Szia Ella.-mondta Joni.-Ő itt a húgom Döniz.
-Ja.Szia.-mondta Döniz.
-Gyertek beljebb.Üljetek le.
Raktam be zenét.Közben a tévé is ment.Ittunk ettünk.
Koccintottunk.És hát pár pohár után én megint becsiccsentettem.
Táncoltunk,beszélgettünk,tévéztünk.Döniz meg ráakadt Krisztiánra.A kanapén ültek és beszélgettek.Krisztián próbált engem figyelni,de nem igazán tudott egyszerre két dologgal foglalkozni.
Kimentem a konyhába egy kis nasiért..Persze Chris és Joni is utánam jöttek.Krisztián meg ott maradt Dönizzel.Én nasiért mentem,Joni utánam,hogy beszélgessünk,Chris meg Joni után,hogy figyelje.
-A húgod jól ráakadt Krisztiánra .-mondtam Joninak ő meg csak nevetett.
-Ja.Mindig az idősebb pasik tetszenek neki.-mondta.
-Krisztián viszont nem kezd ki kicsikkel.-mondtam.
-Nem baj.Egy ideig el van vele.
Még pár szót beszéltünk,majd mindenki bealudt valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése