Váratlan fordulat-3.rész

3.rész

2:29 de.09. 05.
Hajnal kettő fele keltem fel arra,hogy a zene még mindig megy a tévével együtt.Kikapcsoltam mindkettőt,majd elmentem gyorsan letusolni.Még mindenki aludt.Döniz a kanapén.A fotelben Joni.A szobámban az ágyon Krisztián.A másik fotelben meg Chris.Lefürödtem,fogat mostam és felkötöttem a hajam.Vissza mentem és megittam egy teát.A fejem majd szét robbant annyira fájt.Bevettem két darab gyógyszert.Visszamentem és befeküdtem az ágyamba Krisztián mellé.Betakaróztam és közelebb bújtam hozzá.Nyöszörgött párat,majd megfogott és közelebb húzott magához.
-Jó reggelt.-mondtam halkan.
-Miért vagy fent ilyen korán?-kérdezte.
-Nem tudom.Nem tudtam aludni.-válaszoltam.-Mit szólna most ehhez Lili,ha meglátna így minket...-kacagtam halkan.
-Valószínű semmit,mert már nem vagyunk együtt.-mondta Krisztián,mire én egyből elhallgattam és a szemébe néztem,de csukva volt.
-Mi?-kérdeztem.-Szakítottatok?
-Igen.-válaszolta Krisztián még mindig csukott szemmel.
-De miért?
-Miattad.-felelte és végre kinyitotta a szemeit.
-Miattam?-kérdeztem vissza.
-Igen.Folyton féltékenykedett rád.Olyanokat vágott a fejemhez,hogy biztos megcsalom veled,hogy te fontosabb vagy nekem,mint ő és hasonlók.
-Sajnálom.-mondtam könnyezve.
-Ugyan már.Ne,hogy sírj nekem.Nem a te hibád.-mondta Krisztián és letörölte a könnyeimet.
-De hát miattam szakítottatok.-szipogtam.
-Figyelj.Ha ő nem tudja megérteni és elfogadni,hogy nekem mindig is te leszel az első,akárhogy és akárkit szeretek az az ő hibája.
-De miért?-kérdeztem.
-Mert szeretlek te butus.-válaszolta.
-Én is.-mosolyodtam el,majd még jobban hozzá bújtam.-Tegnap jó rád volt kattanva Joni húga.-kuncogtam.
-Ne is mond.Miután mindannyian kidőltetek arra akart rábeszélni,hogy had aludjon mellettem.-mesélte Krisztián.
-Mi?-kérdeztem.
-Komolyan.Aztán mondtam neki,hogy feküdjön le inkább a kanapéra aludni.Aztán felkaptalak téged a konyha pultról és befektettelek az ágyadba.-mondta.
-Mi?-kerekedett el a szemem.-A konyha pulton aludtam?
-Igen.Ne kérdezd fogalma sincs,hogy hogy kerültél oda.-nevetett.-Amúgy Joninak mi történt az orrával?-kérdezte hirtelenjében.Kicsit odébb húzódtam tőle,hogy a szemébe tudjak nézni,majd válaszoltam.
-Chris behúzott neki egyet.
-Hm...kemény gyerek.És miért?-A szívem majd kiugrott a helyéről.Most mondjam el vagy ne?Mit csináljak?Mit fog hozzászólni,ha elmondom?Végül úgy döntöttön,hogy tudnia kell róla.
-Mert Joni megcsókolt.-nyögtem ki.
-Tessék?-ült fel és engem bámult érthetetlenül.
Mindent elmeséltem neki ami akkor történt.Hogy Chrissel bent voltunk a terembe és majdnem megcsókolt,de aztán benyitott Joni,majd végül Joni csókolt meg.Azt,hogy Chris az igazgató fia.És,hogy nem mondta el nekem.Hogy,hogy szokott viselkedni a suliban és Joni is.Mindent ami történt.
Krisztián figyelmesen hallgatott,majd mikor végezte és kijelentettem,hogy "hát ennyi lenne' ő csak mosolyra húzta a száját.
-Szereted valamelyiket?-kérdezte.
-Öhm...hát...nem tudom.Rosszul éreztem magam akkor és rossz volt,hogy nem tudunk beszélni.Valamiért fontosak a számomra mind a ketten.
-Értem.Aludjunk még egy kicsit,jó?-kérdezte.
-Jó.-válaszoltam. Visszadőltem a mellkasára,ő pedig átölelt és pillanatok alatt visszaaludtam.
Három óra múlva ébredtünk fel.
-Jó reggelt!-nyomott egy puszit az arcomra Krisztián.
-Neked is.-nyöszörögtem.Mennyi az idő?-kérdeztem.
-Fél hat.-válaszolta.
-Akkor szólok a többieknek,hogy keljenek,mert ma még suli lenne.-tápászkodtam fel az ágyból kissé kómásan.Kisétáltam a nappaliba és elkiáltottam magam.
-Jó reggelt!-mindenki felugrott.
-Halkabban...-nyöszörgött Chris.
-Kelj fel!Félt hat múlt.-kiabáltam a fülébe.Chris felkapta a fejét.
-Mennyi?-kérdezte.
-Ez most itt nem a lottó.Fél hat.-ismételtem meg.
-Joni.-tértem át az említetthez.-Kelj fel!-kiabáltam az ő fülébe is,majd ugyanezt megtettem Dönizzel is.
-Végre!Mindenki fent van.-tapsoltam kettőt.-Most pedig indulás haza!-invitáltam i őket.Nekem még össze kellett pakolnom és sajnos suliba mennem,mert nem lenne jó,ha az igazgató,aki mellékesen Chris fia,felhívná az anyámat azzal,hogy ma se én,sem a fia nem talált be az iskolába.Krisztián segítségével gyorsabban ment a pakolás.
-Köszönöm!-mondtam neki,mikor végeztünk.
-Nincs mit,de most már megyek.Sipirc a suliba neked is.
-Rendben,szia!-búcsúzott el tőlem egy öleléssel és fejre puszival.
Megnéztem magam a tükörben még gyorsan,majd felkaptam a táskámat és elindultam a suliba.Nem vártam Jonira,mert nem tudtam,hogy ő ma jön vagy sem.Nekem viszont be kellett érnem.
Sietősen lépkedtem a terem felé,majd benyitottam és elfoglaltam a helyem.Chris még nem volt bent.Kicsit megijedtem,hogy mi lesz,ha valaki odajön hozzám,de pár perc múlva ,azaz csöngő előtt kettő perccel beesett az ajtón Chris és levágta magát mellém.
-Szia!-köszönt
-Szia.
Elkezdődött az óra és néma csendben figyeltünk,majd egyszer csak megrezzent a telefonom a zsebemben.Elővettem úgy,hogy a tanár észre ne vegye,bár nagyon benne volt a monológjában,szóval szerintem azt sem vette volna észre,ha egy apokalipszis követezett volna be.Ő még akkor is mondta és mondta volna.
"Unalmas"-olvastam el az üzenetet,ami Christől jött.
"Elalszom"-válaszoltam.
Chris: "Szerinted,ilyenkor mit érez?"
Én: "Fogalmam sincs :D"
Chris: "Hogy tetszett a buli?"
Én: "Rémes volt..."
Chris: "Miért?"
Én: "Nem tudom...:D"
Chris: "Úgy jobb lett volna,ha másnap nem kell suliba jönnünk"
Én: "Igen,sokkal"
Chris: "Mikor lesz már vége? :s"
Én: "Még 22 perc :( Nem igazságos,hogy Joni meg otthon lazsálhat...:@"
Chris: "Nem jött?"
Én: "Szerintem nem"
Chris: "Na,jó...mondok egy viccet,mert már halálra unom magam"
Én: "Oké :D"
Chris: "-Mama!Most,hogy 16 lettem használhatok szemfestéket,rúzst,alapozót,púdert és felvehetek miniszoknyát magassarkúval?
-Azt hiszen nem,Pistike. :D "
Én: "Ezt ismerem :D "
Chris: "Okéé,ezen besírsz :D Két szőke nő megy az utcán,mire találnak egy tükröt.Az egyik felveszi és így szól
-Te,ez a csaj nagyon ismerős nekem!
A másik is belenéz:
-Te hülye, ez én vagyok! xD"
Én: "OMG! Honnan szedsz ilyeneket?"
Chris: "Ezt tesz az unalom :D"
Én: "Igaz..."
Chris: " -Jean,ha elalszom oltsa le a villanyt
-Rendben van ,uram.Szóljon,ha elaludt."
Én: "Uh,ez fájt :D " -és ekkor elvette a tanár mindkettőnktől a telefont.
-Ne..!-szólt Chris.
-Ennyire unalmas az órám?Akkor következő órára kérek kettő-kettő eszét a órai anyag témájáról.-mondta kegyetlenül a tanár.
-Mi?-kérdezte Chris.
-Jól hallottad kisfiam!És ami a mobilokat illeti az igazgatóiban megtaláljátok.-vette fel a naplót a tanár,majd kicsöngettek és kiment.