Váratlan fordulat-1.rész

1.rész 

7:45 de.09. 03. 
Az első napom a Karikor Mária Magán Gimnáziumban és egyben az új lakásunkban.Vagyis most egy időre mondhatom,hogy lakásomban,mert épp,hogy ide költöztünk anyuék már megint elutaztak Amerikába megbeszélésekre és ez azt jelenti,hogy egy hamar nem jönnek vissza.Hétvégén költöztünk.Még ki se pakoltunk a dobozokból...szóval még az is rám marad.De csak,majd suli után.Úr isten.Most jut eszembe.Rettenetesen félek a mai naptól.Ez az első napom és még senkit sem ismerek.Anyuék ragaszkodtak,hogy elköltözzünk a régi házunkból,mert,hogy az túl pici.Mondjuk nem tudom,hogy miért,mert ők úgyse nagyon vannak itthon.Legalább az év végét megvárhatták volna,de nem ők félévkor akartak kiíratni a másik gimiből és átíratni ebbe.Remélem hamar beilleszkedek és találok magamnak barátokat.
-Szia Anya.-köszöntem a telefonba.
-Szia Kicsim.Minden rendben van?Elindultál már az iskolába?Remélem nem akarsz első nap elkésni-hadarta anyu.
-Minden rendben van és most indulok-válaszoltam.
-Jól van.Vigyázz magadra.Puszi.
-Oké.Neked is-tettem le a telefont.
Becsúsztattam a farmer zsebembe a telefonom,a táskámat felkaptam és elindultam.Vagyis indultam volna,ha nem ragadtam volna be a liftbe.Jó,lehet,hogy csak a másodikon lakom,de most menjek gyalog mikor itt van a lift is.Gondoltam magamban mielőtt még be nem szálltam a liftbe.Beszálltam a liftbe és megnyomtam a gombot,hogy levigyen a földszintre.El is indult,de aztán megakadt az első és a földszint közt.
-Remek.Most mit csináljak?!-sopánkodtam magamban.
A gombokat hiába nyomkodtam,mert semmit sem értem el vele.Aztán meghallottam egy hangot.
-Helló!Beragadtál a liftbe?-kérdezte egy ismeretlen fiú hang.
-Ööö..szia.Igen.Tudnál segítséget hívni?-kérdeztem vissza.
-Új vagy még a házban?-csevegett.
-Igen.Miért?-értetlenkedtem.
-Nem szoktuk a liftet használni,mert általában mindig megakad-válaszolta.
-Értem,de sietnem kéne.El fogok késni a gimiből-sürgettem.
-Egy pillanat és kihozlak-felelte.
-Köszönöm-válaszoltam.
Pár perc múlva kinyílt az ajtó,de csak félig voltam a földszinten.
-Ugorj!-nyújtotta a kezét egy fiú. Valószínűleg az a fiú akivel beszéltem.
Megragadtam a kezét és leugrottam,mire ő elkapott.
-Köszi.Most már letehetsz-mondtam.
-Ja.Ööö...persze.Melyik suliba jársz?-kérdezte.
-Karikor Mária Gimi...-válaszoltam.
-Tényleg?-kérdezte meglepődve.
-Igen-bólogattam.-Miért?
-Én is odajárok-válaszolta.- Menjünk együtt.Tudok egy rövidebb utat,amivel talán még beérünk-mondta és  a kezét nyújtotta.
-Oké-válaszoltam és megfogtam a kezét,mire kirontottunk a kapun és futni kezdtünk egy kis utcán,majd lekanyarodtunk jobbra és még mindig futottunk.Nyolc perc múlva megálltunk egy nagy épület előtt.Vagyis a suli előtt.
-Ez lenne az-mondta a fiú lihegve.
-Köszönöm-válaszoltam szintén lihegve.
-Melyik osztályba mész?-kérdezte.
-Tíz...-válaszoltam.
-A vagy B?-kérdezte.
-A-feleltem.
-Én a B-be járok.Megmutatom,hogy merre van az osztály termed-mondta csalódottan a fiú.
-Köszi.Amúgy még be sem mutatkoztam. Domkin Daniella vagyok.-mondtam és a kezem nyújtottam.
-Lakatos Joni-mondta és kezet rázott velem.-Bármi kérdésed lenne a sulival vagy a házzal kapcsolatban csak szólj.
-Rendben.Köszi mindent-mondtam,majd megfogtam a kilincset és lenyomtam.Benyitottam az osztály terembe és mindenki a nyíló ajtóra,majd rám szegezte tekintetét.
-Sziasztok-köszöntem be.
-Szia!-jöttek sorjában és mindenki kíváncsian körém gyűlt.-Igazán engedhetnétek,hogy leüljön.Még levegőt sem kap-szólt egy hang,mire egyből mindenki két lépést hátra lépett így kaptam helyet,hogy végre megmozduljak.
Épp elakartam indulni leülni egy padba mikor elindult felém egy fiú és megállt előttem.Kivette a kezemből a táskámat és letette egy padra.Mindenki csöndben figyelt.
-Köszönöm,de én is elbírtam volna-mondtam,mire mindenki nagy "húúú"-zásba kezdet.
A fiú fél mosolyra húzta a száját és közölte,hogy itt kell ülnöm és,hogy senki se merjen hozzám szólni vagy esetleg piszkálni.
-Tudod...én is megtudom védeni magam,ha kell.És úgy gondolom,hogy van hozzá jogom,hogy eldöntsem hol is akarok ülni-válaszoltam mikor már leültem a "helyemre" amit a fiú választott ki persze maga mellett. Mindenki döbbenten nézett rám,majd felém fordult a fiú és a szemembe nézett.
-Úgy látszik az új csajszi nem tudja még,hogy itt hogy s mint vannak a dolgok-hallottam egy fiú hangját a tömegből.
-Itt az van amit én mondok és csinálok,de te még ezt nem tudod szóval elmagyarázom-mondta mire megszólalt a csengő és az ajtón belépet a tanár.-Óra után-fejezte be a fiú,de ezt már csak a szájáról tudtam leolvasni,mert túl hangos volt a csengő.
Mindenki a helyére ment és vigyáz állásban állt.A tanár köszönt,majd felírt a táblára egy oldal számot és kihívott magához.Mindenki leült a székére és kinyitotta a könyvét.Kisétáltam a tanári asztalhoz és a tanár előtt megálltam.
-Horváth tanár úr vagyok.Én leszek az osztály főnököd-köszöntött.
-Domkin Daniella,de kérem hívjon csak Ellának.
-Rendben van Ella.Egy pillanat-mondta,majd az osztály fele fordult és rászólt a fiúra aki mellett ülök.-Chris.Nem gondolod,hogy neked is csinálnod kéne a feladatot és nem pedig mással beszélni?!-kérdezte Horváth tanár úr.
-Tanár úr.Először is én ezt az anyagot már vettem egyszer és megértettem elsőre is nincs szükségem rá,hogy elolvassam még egyszer.Másodszor pedig ő szólított meg nem én kezdeményeztem a beszélgetést.-válaszolta ezek szerint Chris.
-Ha megértetted volna elsőre akkor most nem itt lennél kisfiam.Másodszor pedig nem érdekel ki kezdeményezte a beszélgetést.Fejezzétek be és olvassátok el a szöveget amit feladtam-mondta Horváth tanár úr.-Elnézést,de nehéz eset ez az osztály.Nem is értem miért ebbe az osztályba került.-vakargatta az állát.
-Azt mondták anyukámnak mikor beíratott,hogy már csak ebben az osztályban van hely,mivel fél év van-válaszoltam.
-Értem.Be kéne diktálnod a lak címedet a születési éved/helyed,az előző suli nevét...-sorolta hosszasan.
Óra végére sikerült mindennel végeznünk.A csengő hallatára mindenki felállt és pakolni kezdet,majd kisétált a teremből.
-A következő órátok matematika.Az órarendet kérd el az egyik osztály társadtól-hadarta a tanár,majd felkapta a naplót a tanári asztalról és ő is kiment a teremből.Visszasétáltam a padomhoz és felvettem az egyik vállamra a váll táskámat.Megindultam kifele,mikor valaki a karomnál fogva visszarántott és nem engedett el.
-Kezdjük előröl. Chris vagyok.-mondta...Chris.
-Ella.-feleltem.
-Figyelj ha nem akarod,hogy bántódás érjen csak hadd,hogy én beszéljek.És tedd amit mondok.Itt már csak én rám hallgatnak.
-Miért csak rád hallgatnak?-kérdeztem.
Pár percig néma csendben álltunk egymással szemben,majd végül megszólaltam.
-Legyen.Ahogy akarod-egyeztem bele.
A nap hamar eltelt.Ötödik óra után Chris elhívott ebédelni.
-Jössz velem ebédelni?-kérdezte.
-Ne haragudj,de nem tudok.Haza kell mennem kipakolni-válaszoltam.
-Oké.Megyek veled.Segítek.
-Nem szükséges.
-Nincs fontosabb dolgom.A kapu előtt találkozzunk öt perc múlva-mondta,majd magamra hagyott.
Felvettem a kabátomat és a táskámat,majd kisétáltam a kapuhoz.A kapu előtt Joni várt.
-Szia!Azt hittem már haza mentél-köszöntött.
-Szia.Még nem.Kérdezhetek valamit?
-Persze-válaszolta.
-Ismered Christ az osztályomból?-kérdeztem.
-Ki ne ismerné?!-válaszolta.-Miért?
-Évet ismételt?.kérdeztem.
-Ha jól tudom igen,mert...-folytatta volna,de ekkor megjelent Chrisz és inkább abbahagyta.
-Mehetünk-mondta Chris.
-Joni is jön velünk,mert reggel siettünk és nem találnék vissza egyedül...ugye?-mondtam,majd Joni felé fordultam és próbáltam neki mutogatni,hogy mondjon igent.Szerencsére vette és egyből beleegyezett.
-Igen-válaszolta.
-Ismeritek egymást?-kérdezte Chris felvont szemöldökkel.
-Igen -válaszolta Joni.
-Igen-válaszoltam.
-Ő is jön segíteni?-kérdezte Chris.
-Igen-válaszolta Joni.
Kérdőn pillantottam rá,mire ő csak mosolyogva vállat vont.
Remek.Két vad idegen fiút viszek haza már az első nap.Szerencse,hogy anyuék nincsenek itthon.
-Szüleid?-kérdezte Chris mikor felértünk (most már lépcsőn mentünk) és kinyitottam az ajtót.
-Amerikában vannak.
-És meddig?-kérdezte
-Három hónap.Utána haza jönnek kb. egy hétre és megint mennek valahova-feleltem.
-És akkor egyedül vagy itthon három hónapon keresztül?-kérdezte Joni.
-Nem.Általában átjön Krisztián a barátom.
-Van barátod?-kérdezte Krisz.
-Ő olyan,mintha a testvérem lenne-mondtam és pont,mire befejeztem megcsörrent a telefonom.
-Szia!-köszöntem bele.
-Szia Ell kb. 15 perc és ott vagyok-mondta Krisztián
-Rendben-válaszoltam.
-Ő volt az?-kérdezte Chris.
-Igen-válaszoltam.
-Arra gondoltam,hogy először megvárjuk Krisztiánt,negyed óra és itt lesz.Aztán elkezdjük letisztogatni a szekrényeket és lehet,hogy át is kéne helyezni máshova dolgokat.A tisztogatást,majd én megcsinálom csak az áthelyezésbe kéne segíteni.Aztán kibontjuk a dobozokat és kipakolunk belőlük.Bepakoljuk a szekrényekbe a cuccokat és nagyjából kész vagyunk.De nem baj,ha nem fér bele a mai napba.Ráér holnapra is végezni-hadartam el gyorsan.
Már Chris szólt rám,hogy azért még levegőt vehetnék közbe,mire én csak mosolyra húztam a számat és végre levegőt vettem.
-Oké-mondta Chris nevetve.-Bármiben segítek csak szólj.
-Megkínálnálak titeket sütivel vagy kávéval vagy akármivel,de csak ásványvizem van itthon egyenlőre-mondtam.
-Semmi baj.Még egyenlőre nem kérek,majd,ha kifáradok szívesen elfogadom-válaszolta Chris,majd Joni is bólintott.
-Rendben.Addig,míg nem ér ide Krisztián beszélgethetnénk.
-Hogy hogy ideköltöztettek?-kérdezte Chris.
-A szüleim kicsinek találták az előző házunkat és lecserélték erre.
-És iskolát miért váltottál?-kérdezte Joni.
-Mert ahova eddig jártam az innen túl messze lenne,ezért anyuék kitalálták,hogy akkor beíratnak ide a magán suliba.Először nem igazán örültem neki,de nem tudtam mit tenni ellene-feleltem.
A fiúk csak kérdezgettek és kérdezgettek és közben hallgattak a válaszaimat.Pechemre én nem tudtam tőlük kérdezősködni,mert pont mikor már végeztünk az én kihallgatásommal és áttértünk volna rájuk megszólalt a csengő.
-Megyek!-kiáltottam és kisétáltam a bejárati ajtóhoz,majd kinyitottam.
-Krisztián!-köszöntöttem és a nyakába ugrottam.
-Ell!-mondta és viszonozta az ölelésem.
A fiúk kibaktattak a szobából és kijöttek hozzánk.Krisztián furán nézett a fiúkra,majd rám mire én csak felnevettem.
-Ő itt Chris az osztály társam ,ő pedig Joni,aki ma reggel kimentett a liftből-mutattam a két fiúra.-Ő pedig Krisztián.
Krisztián kezet fogott a fiúkkal,majd elmeséltem neki a liftes sztorit,mert kíváncsian kérdezgetett róla,hogy mégis mi volt,hogy történt.
Kértem pár percet a fiúktól és bementem a szobámba,ami még szinte üres volt és a fal is egyszerű fehér volt.Körbenéztem és megállapodtam magammal,hogy a falat mindenképp ki kell festeni és csak utána pakolhatunk be.Azt is eldöntöttem,hogy mi hova kerül,majd mikor ezzel végeztem mosolyogva mentem vissza a fiúkhoz akik hirtelen elhallgattak mikor odaértem.
-Na?-kérdezte Krisztián.
-Ki kéne festeni a falamat.-válaszoltam nagy széles mosollyal.
-Okééé...de ha összepiszkolóm miattad a ruháimat veszel nekem egy újat-mondta Krisztián.
-Mindenképp -mondtam és a nyakába ugrottam.-Ti vállaljátok vagy sem?-kérdeztem a két fiúra nézve.
-Persze -mondta Joni.
-Belefér -válaszolta Chris.
Előpakoltam a festékeket.Volt köztük zöld,piros,fehér,kék és barack szín.Megtaláltam az ecseteket is és indulhatott a festés.A szobámban volt egy szekrény.Krisztián és Joni kihoztak,míg mi Chrissel kikevertünk egy árnyalatot.
-Szerinted melyik szín legyen?-kérdeztem Christől.
-Nekem a kék tetszik,de...-kezdte,majd kiöntött egy kisebb tálba a kékből és kevert hozzá barackot és egy kis zöldet is.-Ez jó lesz.
-Úr isten!Ez nagyon szép lesz-mondtam ő pedig rám mosolygott.
Joni és Krisztián bejöttek a szobába,majd mindenkinek kiosztottam egy ecsetet és kezdetét vehette a szoba festés.
Másfél óra alatt kifestettük a szobámat és csoda szép lett.
-Gyönyörű -mondtam.
-Ja -biccentett Krisztián.
-Köszönöm!-köszöntem meg és megöleltem Krisztiánt aki viszonozta az ölelésem,majd mikor elengedtem elkezdett nevetni.
-Oké.Ne légy mérges,de...-kezdte,de a nevetéstől alig bírta kimondani.-de mikor megöleltelek összekentelek hátul a festékkel.
-Én is-mondtam,majd vigyorogni kezdtem.
-Mi?-kapott észbe Krisztián.
Gyorsan belenyúltam a festékes vödörbe és odarohantam Jonihoz,majd átöleltem és belekentem a festéket.
Aztán Chrisbe is.Nevetve belemártották a kezüket ők is a festékekbe,majd elkezdtek mind a hárman kergetni.Körbe-körbe szaladgáltunk,majd egyszer csak Chrisnek eszébe jutott és velem szembe kezdett futni.Én hirtelen megálltam,mire mind a három fiú elkapott és rám kenték a festéket.Chris indián csíkokat húzott az arcomra,majd én is viszonoztam neki.Jól néztünk ki.Miután kikergetöztük magunkat kitaláltuk,hogy mi éhesek vagyunk.Nagyszerű.
-Most komolyan így festékesen menjek le a boltba?-kérdeztem hitetlenkedve a fiúktól.
-Mi is így jövünk-válaszolta Krisztián.
-Képesek vagytok így lemenni a boltba?-kérdeztem.
-Ja.Most nézd meg mit tesz ez az éhség-válaszolta nevetve Joni.
-Az a legkevesebb.Nekem így kell hazamennem-mondta Chris,mire mindannyian elröhögtük magunkat.
-Jó,de ha kidobnak miattatok az üzletből és többet nem tudok ott vásárolni ti veszitek nekem a kaját-mondtam két nevetés közben.
Így hát elindultunk festékesen.Jó,mondjuk Joninak és Krisztiánnak csak a ruhájuk volt festékes,de nekem és Chrisnek az arcunk is.
A boltban mindenki megnézett minket,de senki sem mert megszólítani.Vettünk pár chipset és üdítőket,majd fizettünk és visszatértünk a lakásomba.A szoba közepére letelepedtünk és elkezdtük a lakmározást.Nagy nevetgélések közben megettük a chipseket és ittunk üdítőt.Végeztünk és folytathattuk a pakolást.A srácok egymásnak segítve behozták a szobámba a bútorokat.Az elhelyezésben már én is segítettem húzkodni őket.Nagy nehezen bevittük a hatalmas ágyamat,a szekrényeimet,a kanapémat,tv-et,íróasztalomat és segítettek kipakolni a dobozokból is.
Chris telefonja megszólalt,majd bocsánatot kért és kiment a konyhába telefonálni.Kissé dühösen ért vissza.
-Ne haragudjatok,de mennem kell.Ella holnap találkozunk a suliban-köszönt el Chris.
-Oké.És köszönök mindent!-kiabáltam utána.
Maradtunk hárman.Joni olyan hat óra fele lépett.
-Köszönöm a reggeli eligazítást és segítséget és a délutáni pakolászást-köszöntem el Jonitól.
-Szívesen.Máskor is.Sziasztok!-becsuktam utána az ajtót,majd visszamentem Krisztiánhoz aki az ágyamon fetrengett.
-Hát...ketten maradtunk-mondtam miközben leültem az ágyra.Krisztián felült,majd a mellkasomnál átölelve magával húzott.Egymást átkarolva a plafont néztük.Tíz óra lett mire végre minden a helyén volt.Jól kifáradtunk mindannyian.
-Rendesnek tűnnek...igaz?-kérdeztem Krisztián még mindig a plafonra meredve.
-Ell.Tényleg ilyen naiv  vagy?-kérdezte vissza.
-Mi?Most mégis miért?-néztem a szemébe.
-Majd rájössz-felelte.
-Ezt most nem értem...-válaszoltam.
-Majd megérted idővel.
-Maradsz éjszakára?-tereltem el a témát.
-Miért maradnék,ha otthon vár rám a barátnőm?-kérdezte nevetve.
-Mert nem szeretnék egyedül éjszakázni...-biggyesztettem le a számat.
-Maradok-jelentette ki Krisztián.
-Remek.-válaszoltam,majd erősen magamhoz öleltem.
-Szerencséd,hogy Lili nem az a féltékeny típus-nevetett Krisztián.
Még beszélgettünk pár dologról,majd végül elaludtam.